Egy oxfordi vezetésű csapat a genfi CERN Super Proton Synchrotron (SPS) gyorsítójával elektron–pozitron párokat hozott létre, majd ezeket egy körülbelül egy méter hosszú, ritkított plazmán engedte át – így egy blazárból érkező részecskenyaláb kicsinyített mását állították elő.

A nyaláb meglepően szűk és csaknem párhuzamos maradt, alig mutatott instabilitást, és nem hozott létre számottevő saját mágneses teret. Ez arra utal, hogy nem a plazma „falja fel” az energiát, hanem a gyenge, intergalaktikus mágneses tér téríti el a keletkező, alacsonyabb energiájú gamma-fotonokat a látómezőnkből. Az eredmény a PNAS-ben jelent meg.

„Tanulmányunk megmutatja, hogyan hidalhatják át a laboratóriumi kísérletek az elmélet és a megfigyelés közti szakadékot” – mondta Gianluca Gregori. „Óriási móka volt… reméljük, felkelti a plazmafizika közösségének érdeklődését” – tette hozzá Subir Sarkar.

A történet itt nem ér véget: ha a kép helyes, a kozmosz mágneses terei ősi eredetűek lehetnek, és a közelgő CTAO mérései dönthetnek a kérdésben. A világ első laboratóriumi plazmatűzgolyói most először adnak kézzelfogható nyomot.

(Kép: Pixabay)