A Gigantopithecus blacki, ez a jócskán megtermett orangutánokra emlékeztető óriásmajomfaj körülbelül 330 000 évvel ezelőtt kóborolt Dél-Kína erdőiben. A hatalmas lények méretükben az elefántokhoz hasonlíthatók, és különösen azóta nyűgözik le az emberiséget, hogy kezdetben a nyomaikat egyedül őrző, hatalmas fogakat tévesen “sárkányfogként” azonosították egy hongkongi patikában. Az óriásmajmok tápláléka elsősorban kemény levelekből és gyümölcsökből állt. Azonban hiába voltak hatalmasak, hirtelen eltűntek az evolúció színpadáról, míg más főemlősök tovább fejlődtek.

Most azonban végre lehull a lepel, mivel egy, a Nature-ben publikált tanulmány fényt derít a rejtélyes kihalás okára – számol be róla a The Motherboard. A kutatást a Kínai Tudományos Akadémia vezette, de egy nemzetközi csapat is részt vett benne, és az eredmények alapján a Gigantopithecus blacki 295 000 és 215 000 évvel ezelőtt halt ki, és a pusztulásuk elsődleges oka az volt, hogy nem tudtak alkalmazkodni ahhoz a gyorsan változó éghajlathoz, ami megváltoztatta a környezetüket.

A G. blacki kövületei ritkák; több mint 85 évnyi kutatás után csak fogakat és négy állcsontot találtak. Az áttörést a kihalásuk megértésében a bizonyítékok átfogó gyűjteménye hozta meg, beleértve a Guangxi tartomány 22 barlangjáról származó kövületeket, kvarcot, üledékeket és pollent. Ezeket fejlett kormeghatározási technikákkal elemezték, amelyek például a kövületekben lévő uránabszorpció mérését és a talajkvarc fényjeleinek vizsgálatát jelentették.

A tanulmány szerint körülbelül 2,3 millió évvel ezelőtt a G. blacki élőhelye élénk erdő volt, ideális számukra, valamint az orangután rokonaik számára. Ez a környezet azonban 600 000 és 300 000 évvel ezelőtt drasztikus átalakuláson ment keresztül: az egykor dús erdők teret engedtek a nyílt síkságoknak páfrányokkal és fűtakaróval, az éghajlat pedig instabillá vált – a csapadékban bő évszakon kívül a víz elérhetősége megfogyatkozott.

Ez a környezeti változás óriási nyomást gyakorolt G. blacki populációkra. Ellentétben a kisebb és jobban alkalmazkodó orangután unokatestvéreikkel, ezek a nagy majmok nem tudtak könnyen áttelepülni élelem után kutatva, aminek eredményeként valószínűleg kénytelenek voltak kevésbé tápláló ételekre fanyalodni, mint például a fakéreg és gallyak, ami alultápláltsághoz és kiszáradáshoz vezetett. Az ezen táplálék okozta fizikai terhelés lenyomata nyilvánvalóan látszik a megkövesedett fogakon.

A tanulmány eredményei nemcsak a múltban történt kihalás megértése miatt jelentősek, hanem a majmok élőhelyeit globálisan érintő erdőirtás és éghajlatváltozás jelenlegi összefüggései okán is. A kutatócsoport, köztük Kira Westaway geokronológus a Macquarie Egyetemről, hangsúlyozza a fajok úgynevezett környezeti stresszorokra adott válaszainak megértésének a fontosságát a jelen szempontjából. ​

(Kép: UCL)