A kaliforniai földi mókusok ritka kedves, ártalmatlan jószágoknak tűnhetnek. A látszat ebben az esetben azonban csalóka, mert mint az kiderül egy, a Journal of Ethology című lapban közölt tanulmányból, ezek mókik a diónál, mogyorónál jobban kedvelik a meleg vért és a friss húst. A kutatók nyáron több esetben is megfigyelték ugyanis, hogy ezek a rágcsálók pocokra vadásznak és meg is eszik őket a kaliforniai Contra Costa megyében található Briones Regionális Parkban. Június és július között összesen 74 ilyen interakciót dokumentáltak, amelyek 42%-ában a mókusok aktívan üldözték és felfalták az áldozatukat, mint arról a ScienceAlert cikke beszámol.

Az eredmények még magát tanulmány szerzőjét, Jennifer E. Smith, a Wisconsin–Eau Claire Egyetem docensét is meglepték:

“Mindig felfedezünk valami újdonságot, és a vadon élő állatok továbbra is meglepnek bennünket”

– mondta, és kiemelte azt is, hogy épp az ilyenek miatt mennyire fontos a közvetlen megfigyelés az állatok viselkedésének a megértéséhez.

A tudósok korábban is sejtették, hogy akár harminc mókusfaj is eszik időnként húst – főleg kis halakat vagy madarakat –, de nem volt világos, hogy csak akkor fogyasztanak ilyesmit, ha ráakadnak egy dögre, vagy aktívan le is vadásszák a prédájukat. Ez a tanulmány az első, amely egyértelműen igazolja, hogy a kaliforniai mókusok élő zsákmányt üldöznek. A társszerző, Sonja Wild, a Kaliforniai Egyetem (Davis) posztdoktori kutatója először kételkedett, amikor egyetemi hallgatói beszámoltak neki ilyen esetekről:

„Alig hittem a szememnek” – emlékezett vissza Wild. „De amint elkezdtünk odafigyelni, mindenütt ilyen eseteket láttunk.”

A megfigyelések szerint a mókusok gyakran a földhöz lapulva lesnek áldozatukra, majd egy halálos nyakharapással végeznek vele, amit erőteljes rázás követ. Meglepő módon ez a ragadozó viselkedés július elején volt a legintenzívebb, éppen akkor, amikor az iNaturalist alkalmazást használó polgári tudósok a pocokpopuláció ugrásszerű növekedését észlelték.

A felfedezések tágabb ökológiai összefüggésekre is rávilágítanak. Más emlősök – mint például a mosómedve, prérifarkas vagy hiéna – ugyancsak megváltoztatják táplálkozási szokásaikat az emberi tevékenység okozta élőhelyváltozásokhoz alkalmazkodva. Smith megjegyezte, noha ijesztőek az olyan veszélyek, mint az élőhelyek elvesztése és a klímaváltozás, a mostani tanulmány épp arra mutat rá, hogy az egyes állatok milyen hihetetlenül rugalmasak.

A kutatók a jövőben az olyan kérdésekre szeretnének választ találni, mint hogy ez a viselkedés átterjed-e a szülőkről a kölykökre, mennyire gyakori a különböző mókusfajoknál, és milyen hatása lehet a helyi ökoszisztémákra.

(Kép: Sonja Wild/University of California, Davis/AFP)