A Wallace-vonal egy 1859-ben Alfred Russel Wallace brit természettudós által megrajzolt és Thomas Henry Huxley angol biológus által elnevezett faunális határvonal, amely elválasztja egymástól Ázsia és Wallacea biogeográfiai birodalmát, az Ázsia és Ausztrália közötti átmeneti zónát. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokhoz kapcsolódó élőlények találhatók; keleten viszont ázsiai és ausztrál eredetű fajok keveréke van jelen. Wallace a 19. századi Kelet-Indiában tett utazásai során vette észre ezt az egyértelmű megosztottságot mind a szárazföldi emlősök, mind a madarak esetében – először egyébként ez utóbbiakra figyelt fel.

A vonal Indonézián, Borneó és Sulawesi (Celebes), valamint a Lombok-szoroson keresztül halad Bali és Lombok között. A Wallace-vonal egyike azon számos határnak, amelyet a természettudósok és biológusok húztak meg az 1800-as évek közepe óta, és amelyek a szigetvilág állat- és növényvilágának elterjedési korlátait vázolják fel. A Wallace-vonal az ausztrál és a délkelet-ázsiai faunát határolja tehát, és ez nem csak az egyik legismertebb, de a legélesebb is ezen határvonalak közül.

Ám amennyire egyértelmű az állatvilág megosztottsága tehát a határ két oldalán, annál meglepőbb, hogy a Wallace-vonal a legtöbb határhoz hasonlóan valójában nem létezik, csak egy képzelt vonal, amelyet azonban a legtöbb faj valamiért mégis “tiszteletben” tart. Mielőtt rátérnék a megfejtésre, beszéljünk kicsit a vonal névadójáról, Alfred Russell Wallace-ról (1823-1913)!

Wallace valószínűleg a leghíresebb ember, akiről a legtöbben soha nem hallottak. A férfi 19. századi természettudós volt, aki egyébként Charles Darwintól függetlenül „felfedezte” az evolúció elméletét. Wallace hipotézise az indonéz szigetcsoport szigeteiről származó, említett megfigyeléseken alapult – tehét, hogy megállapította, hogy a nyugati szigetek állatvilága nagyrészt ázsiai származású, és a keleti részen viszont az állatok ausztráliai eredetűek. Ezen megfigyelései alapján a természetes szelekció folyamatát kezdte felismerni, amint azt önéletrajzában is megemlíti:

"A probléma akkor nem csak az volt, hogyan és miért változnak a fajok, hanem hogyan és miért válnak új és jól meghatározott fajokká, amelyek oly sok tekintetben különböznek egymástól; miért és hogyan alkalmazkodnak olyan pontosan a különböző életformákhoz; és miért hal ki az összes köztes fajta (a geológia szerint kihaltak), és miért csak egyértelműen meghatározott és jól megjelölt fajok, nemzetségek és magasabb állatcsoportok maradnak fenn?"

Darwin, amikor megtudta, hogy Wallace egy, az ő felfedezéséhez hasonló művet készül kiadni, akkor 1859-ben sietve a nyomdába küldte A fajok eredetéről című könyvét – ennek köszönhető, hogy ma Darwint tartjuk az evolúció atyjának. Wallace egyébként nem neheztelt Darwinra, a két kutató levelezett egymással és tudományos munkáik kapcsán is értekeztek egymással.

Na de miért lehet, hogy egy képzelt vonal ennyire kettéosztja az állatvilágot? A válasz több részből áll: egyrészt mint utóbb kiderült, valójában a határ nem olyan éles, hogy egyetlen tényleges vonallal felrajzolható lenne, de az igaz, hogy a régióban rendkívül nagy az a megosztottság, amit már Wallace is felfedezett. Érdekesség, hogy ez az éles határ ennyire erősen nincs jelen a növények és a rovarok esetén, bár ott is érzékelhető.

A megfejtés, hogy a Wallace-vonal elválasztja az ázsiai (Sunda tektonikus lemez) és az ausztrál (Sahul-lemez) biotikus régiókat, tehát az említett tektonikus lemezekhez tartozó faunát – Wallace maga egyébként még nem ismerte a tektonikus lemezek létezését, sem pedig értelemszerűen ezek mozgását, mivel ezzel az elmélettel két évvel Wallace halálát követően, tehát 1915-ben állt elő először Alfred Wegener – és ez még egy durva változat volt a mai ismereteinkhez képest.

A Wallace-vonalat tehát a tektonikus lemezek mozgása, valamint az egyéb, komplex geológiai történelem alakította ki az idők folyamán, amelyek közül a legfontosabbak: a szárazföldi élőhelyek újjászerveződése a Szunda és a Szahul lemezek ütközése által, ami a kontinentális lemezek töredékeinek a szétválását és átrendezését okozta az egész régióban, és ehhez társult még a jelentős vulkáni aktivitás és a tengerszint ismétlődő ingadozása is. Mindez keveredett tehát az állatok evolúciójával, és ígyalakult ki az az éles átmenet, amire tehát Wallace is felfigyelt.

Wallace az evolúció-felfedezését ugyan elbukta, de hozzáköthető tehát egy új tudomány megszületése: a biogeográfia.

(Forrás: History of Plate Tectonics, International Journal of Organic Evolution, University of Washington, Wiki, kép: wikimedia.commons/Nrg800, CC BY-SA 3.0)