Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő. Ezek nem pusztán elcsépelt szavak, hanem a kőkemény valóság, amiben egyrészt élünk, másrészt ami felé jó esetben tartanunk kellene. Bár a teljes kibocsátásmentesség a világ számos pontján csak ábrándnak tűnik, több tucat nagyvárosban már elindult a változás. Vajon mit tesznek ők az élhetőbb jövőért?

Ami azt illeti, az utóbbi évek nem adtak túl sok okot az optimizmusra, hiszen a Föld teljes szén-dioxid-termelése a megmozdulások ellenére 2018-ban 33.1 milliárd tonnával negatív rekordot döntött. Mindezt tetézi, hogy a legtöbb ország fényévekre van a párizsi klímacélok teljesítésétől. Nem úgy a nagyvárosok, ahol szélsebesen terjednek a karbonmentesítésre irányuló törekvések. A C40 nevű kezdeményezéshez például eddig 94 ország csatlakozott, közülük jó páran már valódi sikereket értek el; 2019-ben harmincra nőtt azon települések száma, ahol 2015 óta legalább tíz százalékkal csökkent az üvegházhatás mértéke.  Vagyis jelenleg körülbelül ötvennyolc millióan élnek zöldülő városokban. Míg a TOP 30-as lista szereplői átlagosan huszonkét százalékkal csökkentették károsanyag-kibocsátásukat 2015-höz képest.
A városok: Athén, Austin, Barcelona, Berlin, Boston, Chicago, Heidelberg, Koppenhága, Lisszabon, London, Los Angeles, Madrid, Melbourne, Milánó, Montréal, New Orleans, New York, Oslo, Párizs, Philadelphia, Portland, Róma, San Francisco, Stockholm, Sydney, Toronto, Vancouver, Velence, Varsó és Washington D.C.

Egy zöld város mind felett

A legjobb harmincból is kiemelkedő Koppenhága teljesítménye, ahol a döntéshozók már jóval a klímaválság előtt ambiciózus terveket szőttek a fenntartható jövőről. Egészen konkrétan a dán főváros 2013-ban elhatározta, hogy 2025-re megvalósítja a teljes karbonmentességet. A dánok üvegház-kibocsátása 1991-ben tetőzött, ezt azóta hatvanegy százalékkal mérsékelték. Figyelemreméltóbb, hogy Koppenhága CO2-kibocsátása (kétmillió tonnával) szintén kevesebb lett úgy, hogy közben százezer új betelepülővel és húszezer munkahellyel bővült. Mindez nem a véletlen, sokkal inkább jól felépített stratégia eredménye. A projekt legizgalmasabb része talán a város fűtési rendszere, ami teljes egészében hulladék-újrahasznosításra épül. A módszer nem új keletű, 1984-ben döntöttek kiépítéséről, ami pár év leforgása alatt a lakók kilencvenhét százalékát ellátta meleggel. Alig pár év múlva pedig már az elektromos áramtermeléssel keletkező hő gondoskodott a fűtésről egy ezerháromszáz kilométer hosszú csőrendszeren keresztül.

A modern erőművek kiépítése és az átállás természetesen időbe telt, elterjedésüket viszont az állam nagyban megkönnyítette különféle ösztönzésekkel, például kedvezőbb adókulcsok bevezetésével a hő- és villamosenergia szektorban. A környezetkímélő megoldás évente körülbelül ezernégyszáz euró rezsit jelent a dánoknak, ami helyi viszonylatban kedvezőnek mondható. A fűtés mellett az áramtermelést szintén modernizálták; korábban szénégetésből nyertek áramot, napjainkra viszont biogázra és biomasszára cserélték. Az 1995-2000 közötti üvegházhatás-kibocsátás visszaesése leginkább korszerű erőműveiknek köszönhető, melyek a fűtőanyagok kilencvennégy százalékát hasznosítják.

Két keréken zöldebb az élet

Lehet, hogy Amszterdam a kerékpározás fellegvára, de Koppenhága sem panaszkodhat. Akárcsak az energiafelhasználás korszerűsítése, úgy a kerékpáros infrastruktúra kiépítése is fokozatosan történt az 1970-es évek óta, mivel az akkori olajválságok a városi közlekedés újragondolására késztették a tervezőket, ezért autók helyett a kétkerekűek használatát szorgalmazták. Terveik bejöttek, ugyanis míg a kezdetekkor az emberek tíz százaléka, addig ma már hatvankét százalékuk közlekedik biciklivel. Érdekességképp csak az elmúlt évtizedben tizenkét új gyalogos- és kerékpároshíd épült, de egyéb fejlesztésekkel, például biciklis sztrádákkal is könnyítik a közlekedést. Frank Jensen polgármester a világ legzöldebb és leginkább kerékpárosbarát városává tenné Koppenhágát, emellett a tömegközlekedést is felvirágoztatná.

A stratégia alappilléreként megkezdték az egyik ipari rozsdaövezet, Nordhavn rehabilitációját, melynek során a közlekedésfejlesztésben az "öt perces város" alapelvet tartják szem előtt. Ennek lényege, hogy a legfontosabb szolgáltatások, mint az óvoda, iskola, élelmiszerüzlet öt perces távolságon belül legyenek a lakóépületektől. Ha ezt figyelembe veszik a tervezéseknél, lépésük már önmagában visszaveti az autóhasználatot a negyedben, 2020-ban pedig átadják a Nordhavn-t a belvárossal összekötő metróvonalat, hogy a lakók távolabbi utazásokhoz is inkább tömegközlekedést válasszanak.

Sípálya a hulladékégető tetején

A belvárostól nem messze 2017-ben átadták a -BBC szerint- a világ egyik legkevesebb károsanyag-kibocsátó szemétégetőjét, ahová naponta háromszáz teherautónyi hulladékot szállítanak. Amellett, hogy évente négyszázezer tonna háztartási hulladékot elégetnek és hetvenezer háztartást ellátnak árammal, a komplexum egy sípályát és egy nagy zöldfelületet is kapott.
A 85 méter magas, négyszázötven méter hosszú pályáról belátni az egész várost, ami alighanem külön öröm a lakóknak, hiszen Dánia legmagasabb pontja mindössze százhetven méter magas. Bár az erőmű 2017 óta működik, a sípálya megnyitására mostanáig várni kellett, elsősorban a szigorú kivitelezési irányelvek miatt. A projekt megvalósítása tíz éve kezdődött, és ötszázötven millió euróba, azaz több mint száznyolcvan milliárd forintba került.

Befektetés a jövőbe

A dánok régóta felismerték, hogy a kibocsátásmentesség csak a pazarlás hosszútávú visszafogásával lehetséges, ezért Koppenhága saját épületenergia-hatékonysági programot kapott, melynek célja egyrészt a régi házak korszerűsítése, másrészt az újonnan épülők szigorú energetikai standardok szerinti kivitelezése. Nordhaven városrész pedig mondhatni a várostervezők legjelentősebb kísérleti terepe, merthogy az ide tervezett házakra szenzorokat telepítenek, melyek fontos információkkal szolgálnak a mérnököknek, így a jövőben a tervezés és az energiahasználat még hatékonyabb lehet. Bár az épületenergetikai fejlesztések mintegy kétszázmillió dollárba kerülnek (a karbonsemlegesség elérésére szánt összköltség felébe), az elfecsérlés megfékezése miatt még így is nyereséges.

Zöldülő városok, több munkahely

A 2018-as Energia Atlasz a megújuló energiák előnyei közül kiemelkedőként tekint a zöldüléssel járó munkahelyteremtésre: a beszámoló szerint az energiamegtakarítás és az erőforrások hatékonyabb felhasználásával a termelési költségek jelentősen csökkenthetők, korszerűsített gyárak menthetők meg a bezárástól, és a munkavállalók anyagi elismerése is biztosítható. A megújuló energia szektor már így is több jól fizető és biztonságos helyi munkahelyet teremt, mint a szénipar: 2014 óta világszerte több mint 8,3 millió, míg az EU-ban több mint 1,1 millió új munkahely létesült. A legtöbb, megújuló szektorban létrejövő munkahely a szél, a nap és a biomassza szektorokhoz köthető, mivel az utóbbi években ezek a technológiák növekedtek dinamikusan. Az olyan közösségi energia projektek, ahol a helyi polgárok tulajdonosok vagy részt vesznek az energia fenntartható előállításában és felhasználásában, létfontosságú elemei Európa energiaátmenetének, hiszen lehetővé teszik a lakosok és a közösségek számára a helyi erőforrás-használatot, növelik az adóból származó bevételeket és új munkahelyeket teremtenek.

Mérsékelt húsfogyasztás a fenntartható jövőért

Az élelmiszerhulladék visszaszorítása érdekében a városüzemeltetés a lakók táplálkozását is zöldítené a húsfogyasztás csökkentésével. Kezdésként csökkentették a közintézmények (iskolák, óvodák, kórházak) húsételválasztékát, amitől a vezetők azt remélik, hogy láncreakciót indít el Dánia többi városában, idővel pedig minden háztartás átveszi a szemléletmódot. A húsfogyasztás talán nem kapcsolódik szorosan a zöld imázshoz, ellenben Dániának nagy szüksége lenne a változásra, mivel pozitív mutatói ellenére az egy főre jutó karbonkibocsátásban továbbra is csak az Unió középmezőnyében kullog. Ebben pedig a marhahúsevés nagyban közrejátszik.

Egyesek értekezésekben ugyan megkérdőjelezik a C40 kezdeményezés hatékonyságát, mondván ez önmagában kevés a klímaváltozás elleni harc sikeréhez, hiszen lényeges változáshoz az egyéni erőfeszítések mellett teljes iparágakt kellene radikálisan megreformálni, a TOP 30-ak példája egyéni és közösségi szinten is követendő lehet.

(Források: Fast Company, Forbes, Index, Citylab, Wired, Grist, Energia Atlasz, Fotók: Pixabay)