Egy kréta korszakban lezajlott halálos harc bizonyítéka került elő nemrégiben Kína északkeleti részén. Az őskori, borzhoz hasonló, Repenomamus robustus, és a nála háromszor nagyobb, növényevő dinoszaurusz, a Psittacosaurus maradványai fotószerűen örökítették meg a két állat küzdelmét, pontosan azt a pillanatot, amikor a jóval kisebb emlős az őshüllőre támadt.

A megdöbbentően épen fennmaradt lelet, amin a kifejezetten kisméretű állat a dinoszaurusz bordáiba mélyeszti a fogait azért is jelentős, mert megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, hogy a legelső emlősök a dinoszauruszok árnyékában éltek, rejtőzködtek előlük. Az akkori emlősök termetére jellemző, hogy a házi macska méretű Repenomamus robustus, - amelynek megkövült maradványai most előkerültek - korának egyik legnagyobb emlősfaja volt. A dinoszauruszok tehát nagyságrendekkel nagyobbak voltak, így a tudomány joggal tartotta úgy, hogy az őshüllők vadásztak a kisebb emlősökre, és nem fordítva. Ez persze valószínűleg jellemzően így is volt, de a mostani lelet azt bizonyítja, hogy ezek

az emlősök is le tudtak győzni egy nagyobb dinoszauruszt, ha kellően éhesek vagy kétségbeesettek voltak.

Nem a mostani az első kövület, ami ezt a teóriát támasztja alá, 2005-ben is tártak fel olyan Repenomamus robustust, amely gyomrában egy Psittacosaurus maradványait találták. Utóbbi egy kis csőrű dinoszaurusz volt, amely abban az időben gyakori lehetett a régióban, hasonlóan a mai birkákhoz.

Jordan Mallon, a Kanadai Természettudományi Múzeum kutatója a CNN-nek azt mondta, a lelet egyedülálló, ugyanis rendkívül ritka, hogy olyan fosszíliákat találnak, amelyek egy másik állattal kapcsolatban lévő élőlényt őriznek meg, ezzel fontos információkkal szolgálva például arról, hogy a kihalt lények milyen módon vadásztak.

A ritka leletet Kína Lujiatun nevű lelőhelyén tárták fel, amelyet a régészek csak „dinoszaurusz Pompejiként” emlegetnek, ugyanis itt meglehetősen gyakori, hogy a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a csontvázak szinte teljesen épen kerülnek elő a föld alól. A jelenlegi lelet alapján a kutatók megállapították, hogy a két lény harc közben pusztult el, valószínűleg egy vulkánkitörést követő sárlavina hirtelen temette be őket a küzdelem közben.

Joggal merülhet fel a kérdés, honnan tudhatják a régészek biztosan, hogy egy merész ragadozóról, nem pedig csupán egy dögevő kisállatról van szó, ami épp a nála háromszor nagyobb, korábban elhullott dinoszaurusz teteméből lakmározott, amikor őt is utolérte a végzet. A Scientific Reports-ban közzétett részletes tanulmányban az áll, a kövületen a kisméretű emlős bal mellső mancsával megragadja a Psittacosaurus alsó állkapcsát, bal hátsó mancsa pedig a dinoszaurusz hátsó végtagját markolja, fogai eközben zsákmánya bordáiba mélyednek. A kutatók szerint az, hogy a csontvázon nincsenek egyéb harapásnyomok, és az, hogy a két állat ennyire egymásba gabalyodott, arra utal, hogy a borzszerű emlős agresszor volt a konfliktusban és nem dögevő, aki véletlenül egy dinoszaurusz tetemére bukkant.

Azt persze lehetetlen megmondani a kövület alapján, hogy a merész ősemlős győztesen került-e ki az ütközetből, de ez közel sem lehetetlen, sőt. Gondoljunk csak a mai menyétre, amely a nála akár ötször nehezebb nyulat, vagy a körülbelül 20 kilogrammos rozsomákra, ami akár egy 700 kilogrammos jávorszarvast is képes elejteni.

(Borítókép: Gang Han)