Leginkább pilóták számára ismeretes a jelenség, hogy ha földközelben haladnak repülőgépükkel, akkor a megszokotthoz képest sokkal tovább képesek siklani. Ez amiatt alakul ki, hogy a talaj közelsége oly módon töri meg a szárnyak által keltett légörvényeket, hogy az lecsökkent súrlódásban nyilvánul meg. A jelenségre már a tervezők is felfigyeltek, és így születtek meg az első határfelület-repülőgépek, azaz ekranoplánok, melyek a légpárnás járművek tulajdonságait ötvözik a repülőgépekével. A repülőgépekhez képest azonban egy lényeges különbség, hogy míg a hagyományos repülőgépek esetében a felhajtóerő nagyrésze a szárny feletti nyomáscsökkenésnek köszönhető, addig az ekranoplánoknál a felhajtóerő sokkal inkább a szárny alatti nyomásnövekedésnek tudható be. A jelenség kihasználásával az ekranoplánok elméletileg gyorsabban haladnak egy hajónál, ellenben gazdaságosabban üzemeltethetőek egy repülőnél. A DARPA – mely az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege – most a beszédes nevű, frissen meghirdetett Liberty Lifter program keretében fejlesztene egy új ekranoplánt – írta meg az IEEE Spectrum.

A DARPA Liberty Lifter program célkitűzései szerint a járműnek olcsónak, valamint könnyen gyárthatónak kell lennie – ez eddig nem volt jellemző a DARPA fejlesztéseire, a névadó, második világháborúban használt, könnyen gyártható Liberty-osztályú hadihajókra azonban annál inkább. A DARPA felhívása alapján a pályázó gyártók járműveinek a következő kritériumokat kell teljesítenie:

• minimum 7500 km hatótávolsággal kell rendelkeznie

• 3000m magasságig fel tudjon emelkedni ha szükséges

• minimum 90 tonna teher elszállítására kell képesnek lennie

• képes legyen szállítani, fogadni és indítani kétéltű járműveket

• tudjon nyílt tengeren, óceánon üzemelni

• egyszerre akár 4-6 hetet is tudjon a nyílt vízen tölteni.

A Liberty Lifter program során a pályázók közül kettőt fognak kiválasztani, és köztük osztják el majd a jármű kifejlesztésére szánt 15 millió amerikai dollárt. A DARPA reményei szerint 2025 körül már lesznek olyan koncepciók, melyek közül legalább egy átmegy a felülvizsgálaton. Ha ez sikerül, akkor 2027-re pedig már akár levegőbe is emelkedhet az első prototípus. Érdekes módon a program kapcsán közzétett DAPRA-videón egy ikertörzsű koncepció látható – ilyen elrendezésben eddig nemigen építettek ekranoplánt. A egyébként DARPA már nem először kacérkodik egy hasonló jármű gondolatával: a 90-es évek közepén már megtervezték az Aerocon Dash 1.6 wingship névre hallgató járművüket, mely mellett még az addigi legnagyobb ekranoplán is eltörpült volna: a gép 100 méteres szárnyfesztávolsággal és 20 sugárhajtóművel rendelkezett volna, valamint 3000 személy, vagy 1,4 millió kg teher szállítására lett volna képes. A gépet végül túlságosan veszélyesnek, illetve költségesnek ítélték, így végül csak egy tervrajz szintjén maradt, soha nem épült meg.

Az egyik első, sugárhajtású ekranoplán a VVA-14 volt, melyet egy olasz származású tervező, Robert Bartini tervezett, és a Szovjetunióban épült meg a hetvenes években. A először 1972-ben, egy kifutópályáról emelkedett a magasba, az elkövetkezendő években azonban vízben is számtalanszor tesztelték. Bartini 1974-ben bekövetkezett halálával azonban a program is elhalt. A gép utolsó példánya azonban 1987-ig üzemelt. Egy másik, szintén hetvenes évekbeli szovjet ekranoplán az A-90 Orljonok volt, ez azonban sugárhajtóművek helyett légcsavaros meghajtással rendelkezett. A leghíresebb ekranoplán azonban a szintén szovjetek által épített, egyszerűen csak a „Kaszpi-tenger szörnye” néven elhíresült, 10 sugárhajtóművel felszerelt ekrano-szörnyeteg, mely 550 km/óra sebességgel is képes volt haladni. A Luny-osztályú ekranoplánból végül csak egyetlen egy épült, mely 1987-ben állt hadrendbe, és egészen a 90-es évek végéig állt szolgálatban. Egy másik, jelenleg fejlesztett ekranoplánról már oldalunkon is írtunk, tavalyi cikkünkben a Regent vállalat készülő, Seaglider névre hallgató elektromos járművét mutattuk be.

(Fotó: DARPA)

A félig hajó - félig repülő kimérák, az ekranoplánok lehetnek a jövő kompjai Ezek a kompok kicsit máshogy fognak kinézni, mint amit megszoktunk, a víz felett repülnek majd. A Regent már építi a maga verzióját, ami 300 km/h-val repül majd alig egy-két méterre a vízfelszíntől, méghozzá elektromos meghajtással.