A britek a második világháború utolsó szakaszában kezdték el a Centurion tankok összeszerelését, melyek egyesítették a német Panther, valamint a szovjet T-34 harckocsik előnyeit. (Érdekesség, hogy egyúttal a Centurionok voltak az első teafőzővel felszerelt lánctalpasok.) A kivitelezés elhúzódása miatt a második világháborúban végül nem vetették be az új harckocsikat, és csak valamivel később, 1949-ben adták át azokat a Brit Szárazföldi Erőknek. Egyes történészek és fegyverszakértők szerint gyártásuk a hatvanas évekig zajlott, és egészen az 1990-es évekig szolgálatban álltak, kivételes teherbírásuknak köszönhetően pedig kiemelkedő tankoknak számítottak, amire természetesen más országok is lecsaptak. Összesen négyezer-négyszázhuszonhárom darabot gyártottak belőle, ebből kétezer-ötszázat exportra, többek között Svájcba, Dániába, Svédországba, Izraelbe, Hollandiába.

A rendíthetetlen 169041-es

Az 169041-es számú Centurion Mark 3 típusú páncélos pályafutása 1951 decemberében indult: miután útjára bocsátották a barnbow-i királyi fegyvergyárból (Royal Ordnance Factory), a 06 BA 16 regisztrációs számú tank egyenesen az ausztrál nemzetközösségi kormányzathoz került, majd 1952 májusában megérkezett célállomására, Ausztráliába, ahol megkapta hatjegyű lajstromszámát. Az első időszak azonban nem kecsegtetett sok izgalommal: a gép 1953 júliusában egy titkos katonai program keretében Woomerába került. (Ebben a térségben zajlottak a brit atomfegyverprogram első szárazföldi tesztjei az ötvenes években.) Mivel az 1952-es Operation Hurricane vízfelszíni atomrobbantás-kísérlet sikeresnek bizonyult, valamivel később, az Operation Totem fedőnevű tesztek alkalmával a britek ugyanitt két atombombát is felrobbantottak.

Az 169041-es számú Centurion ideje a Totem-1 robbantáskor jött el.

Az ausztrál vezetésből akkoriban sokan furcsállták, miért épp a korszerű gépezeteket áldozzák be kísérleti célra, amikor az ausztrál hadsereg számos leselejtezett második világháborús tankkal rendelkezett. A szakértők azonban egyrészt meg akarták ismerni a legújabb tömegpusztító fegyverek hatásosságát, illetve hogy a hagyományos hadieszközök mennyire képesek ellenállni az atombombák Hirosimában és Nagaszakiban tapasztalt pusztító erejének. Így került az 169041-es Centurion a Totem-1 kísérletbe 1953. október tizennegyedikén. A tankot négyszázhatvan méterre rakták egy harmincegy méteres toronytól, amire kísérleti atombombát helyeztek. A harcjárművet járó motorral, lőszerrel feltöltve otthagyták a kísérleti terepen, a katonákat pedig bábukkal helyettesítették. Az atomtudósok és a brit katonai vezetők valamennyien a tank megsemmisülésére számítottak a rendkívül kis távolság, na és persze a csaknem tíz kilotonnás atombomba ereje miatt.

Mindannyiuk legnagyobb meglepetésére azonban a Centurion egyben maradt.

Bár a lökéshullám mintegy másfél méterrel arrébb lökte, letörte az antennáit, lemorzsolta a fényszórókat és a periszkópot, leszakította az oldalsó páncéllemezeket, míg a hőhullám következtében leégett a vászon árnyékoló, az 169041-es mégsem szenvedett helyrehozhatatlan károkat. Feljegyzések szerint ráadásul a motorja is csak azért állt le, mert kifogyott a benzin. A bábuk ezzel szemben megsemmisültek, és ez valószínűleg nem lett volna másként hús-vér katonáknál sem. Egy alapos átvizsgálás után a tankot visszafuvarozták a bázisra, bár sugármentesítése ekkor még nem történt meg. Hozzá kell tenni, hogy ez a kor emberének felelőtlenségéből adódik, ahogy az is, hogy a kísérlet lebonyolítói semmilyen védőfelszerelést nem viseltek, így évekkel később szinte kivétel nélkül rákban hunytak el.

A következő megálló: Vietnám

A Centurion újjáélesztése 1956-ban kezdődött: új motort kapott, leszerelték a lövegtornyot, majd két évig vontatójárműként használták. Elengedni ezután sem akarták, inkább a teljes felújítása és modernizálása mellett döntöttek, ami két teljes évet felölelt. 1960 és 1962 között raktárban várta bevetését, mígnem 1962-ben ismét hadrendbe állították, majd 1968 elején a dél-vietnámi harctérre küldték. (Ausztrália 1967-ben az USA oldalán belépett a vietnámi háborúba.) A Királyi Ausztrál Páncélos Hadosztály eleinte könnyű páncélozott csapatszállítókat, hamarosan pedig ötvennyolc Centurion tankot is bevetett előbbiek támogatására. A tankok három és fél évet töltöttek a harctéren, teljesítményük az ausztrálok legmerészebb álmait is felülmúlta. Negyvenkét lánctalpas könnyebb sérülésekkel megúszta a háborút, míg hat tankot elveszítettek. Az időközben Atomtank névre keresztelt 169041-es lövegtornyát 1969 májusában tűzharc közben rakétagránát érte, ami áthatolt a páncélzaton és felrobbantotta.

Érdekesség, hogy csak egy katonát kellett kimenekíteni a helyszínről, a többiek a működőképes járművel folytatták a hadműveletet.

Az 169041-est végül tizenöt hónap után 1970 áprilisában elszállították Vietnámból. Ausztráliában ismét kezelésbe vették, felújították, modernizálták, és a hetvenes évek végétől egészen a kilencvenes évekig, Sweet Fanny néven szolgálatban maradt. Jelenleg kiállítási darab a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF) edinburgh-i bázisán, hiszen ez a világ egyetlen tankja, ami túlélt egy atomrobbanást, majd további huszonhárom évig szolgálatot teljesített, miközben háborúba ment, és átvészelte a huszadik század második felének legnagyobb ütközeteit.

(Fotó: Wikimedia, Flickr)