1919-ben bebörtönöztek egy polgármestert, mert nem volt hajlandó védőmaszkot viselni
2020 / 05 / 24 / perei.dora
1919-ben bebörtönöztek egy polgármestert, mert nem volt hajlandó védőmaszkot viselni
Történetünk 1918-ban kezdődött, amikor San Francisco Bay Areaban, a San Francisco- és a San Pablo-öblöt körülölelő városi régióban kitört az influenzajárvány, a helyi Vöröskereszt tanácsára pedig a helyiek (saját kezűleg) gézmaszkokat készítettek, hogy legalább valamelyest mérsékeljék a járvány terjedését.

Az első világháborúból visszatért katonák miatt Oakland és San Francisco csakhamar a járvány egyik gócpontja lett, 1920 végére pedig mintegy ezernégyszázan belehaltak a tünetekbe. Oakland akkori polgármestere, John L. Davie hivatalának második évét töltötte a betegség kirobbanásakor. A közvéleményt nem lepte meg, hogy Davie-ből polgármester lett, hiszen világlátott embernek ismerték: ifjúként az Erie-csatornán szolgált, túlélte a Chicagói Nagy Tűzvészt, majd operaénekes lett San Francisco-ban. De dolgozott állattenyésztőként, hentesként, színészként, ügyvédként, illetve saját könyvesboltja is volt.

"Rendkívüli életet élt" - mondja Dorothy Lazard, az Oakland Történeti Központ könyvtárosa."Ez valószínűleg hozzájárult mérhetetlen arroganciájához."

Davie „mindig merész” volt - meséli Lazard, és gyakran öltönyére tűzte elhunyt feleségének kedvenc virágát, a piros szegfűt. A sajtó 1917-ben a tengerpart legelegánsabb polgármesterének nevezte, "mintha ez egy olyan elismerés lenne, amiért érdemes élni" - teszi hozzá szárazon.

Bármit, csak maszkot ne

Mivel a járvány elsőként Oakland-ben jelent meg 1918. októberének elején, Davie kész volt követni a városi egészségügyi tiszt tanácsát, és szigorú intézkedéseket hozni a védekezés érdekében. (Na jó, azért túl szigorúakat talán mégsem.) Első körben 1918. október tizennyolcadikán bejelentette, hogy minden iskolát, templomot, színházat és „köz- vagy magánintézményt” további értesítésig bezárnak. (A rendelkezésbe eredetileg az összejövetelek helyszínéül szolgáló szalonok is beletartoztak, Davie azonban mégis kivételt tett velük, és csupán a papírpoharak használatát és az edények fertőtlenítését kérte a személyzettől.) Egy héttel később a városi tanács elfogadta a kötelező maszkviselési rendeletet, így ettől kezdve csak ebben lehetett utcára lépni. A képviselőket egy korabeli híres orvosnak, Woods Hutchinson-nak sikerült rábeszélnie az intézkedésre; a doki előző napon tartott különleges ülésén a massachusettsi büntetés-végrehajtási intézeteket, az iskolákat és a szanatóriumokat hozta példaként, azokat tudniillik az influenza elkerülte.

"Úgy gondolom, hogy ezek az intézmények a külvilágtól való teljes elszigeteltségük miatt menekülhettek meg”- mondta Hutchinson.

A város ezután ideiglenes járványkórházzá alakította a manapság Kaiser Convention Központként ismert létesítményt, ami egykor cirkuszi előadások, sportesemények és koncertek helyszíne volt. A fegyverletétel napján, 1918. november tizenegyedikén maszkos ápolónők lepték el az utcákat, akik hangosan ünnepelték az első világháború végét. Az Oakland Tribune napilap beszámolója szerint

"A maszkok alatt mindenki mosolygott, hangos zene szólt és konfetti repült."

Az ad hoc kórház, amely több ezer beteg befogadására alkalmas volt, november tizenötödikén bezárt, mivel a vírus látszólag amilyen könnyen jött, olyan könnyen ment. Négy nappal később pedig a tanács felfüggesztette a maszkviselési rendeletet. Mondanunk sem kell, korai volt az öröm, az influenza továbbra is ott volt a levegőben. A szomszédos városok hatóságai ezért újév estéjén találkoztak az egyre növekvő betegszám miatt. Néhány város, például Sacramento visszaállította a kötelező maszkviseletet. Davie polgármester ehhez képest elsősorban azzal a céllal érkezett a tárgyalásra, hogy petíciót terjesszen a jogalkotókhoz, melyben pénztámogatást kér az oaklandi kikötő fejlesztésére.

Bonyodalom bonyodalom hátán

1919. január tizenhatodikán Davie éppen egy sacramentoi szálloda előcsarnokában pihent, amikor rendőrtisztek érkeztek. A Sacramento Bee napilap később megírta, hogy a járőr szerint a polgármester teljes nyugalomban terpeszkedett székében, maszkja pedig hanyagul az egyik fülén lógott. Ahogy az egyenruhások közeledtek, Davie a helyére helyezte a maszkot, mert valószínűleg csak közelről ismerte fel a rend őreit. A tisztek közül hárman figyelmeztették őt az eszköz megfelelő viseletére, ám

amikor elfordultak, Davie ismét lehúzta, és jó nagyot szívott a kezében lévő szivarból, amit előtte szintén megpróbált elrejteni.

Amikor a tisztek hátrapillantva meglátták, hogy a maszk ismét nincs a helyén, letartóztatták Davie-t. A Bee tudósítója szerint a polgármester kifizethette volna a helyszíni öt dolláros bírságot, ám csak húsz dolláros bankjegye volt, a rendőrök pedig nem tudtak visszaadni. Davie állítólag egész úton nyomdafestéket nem tűrő hangon kiabált: szidta a szállodát, amiért nem állt ki köztiszteletben álló vendége mellett, az orvosokat, akik kitalálták a maszkviselést, és kijelentette, hogy ha az oaklandi rendőrségen valaki hasonló trükkhöz folyamodna, azonnal eltávolítaná hivatali pozíciójából. Egy másik lap, a Pomona Progress pedig arról számolt be, hogy az állomásra menet Davie-k több maszk nélküli személy mellett elsétáltak, akiket azonban nem vettek őrizetbe:

„Talán mert ők nem tűntek elég jómódúnak ahhoz, hogy kifizessék a bírságot” - jegyezte meg csípősen Davie.

A polgármester végül addig lógatta lábát a sacramentoi börtönben, amíg letartóztattak egy másik férfit elegendő váltópénzzel, így kiválthatta a bírságot. Hamarosan néhány oaklandi rendfenntartó szót emelt Davie védelmében a sacramentoi rendőrségen. "A polgármester tajtékzott a dühtől." mondta F. J. Lynch rendőrfőkapitány az Oakland Tribune-nak, hozzátéve, hogy Davie-t még jobban bosszantotta a tény, miszerint Sacramento-ban egy rendőr sem viselt maszkot. A férfi másnap nem jelent meg a bíróságon, tartozását így a város számlájára írták. Később kiderült, hogy

nem Davie volt az egyetlen, akit aznap este elkaptak; Edwin Otis, Alameda település vezetője (Davie megfogalmazása szerint) szintén "a maszkrazzia áldozata lett."

Sacramento rendészeti igazgatója, Ira Conran ennek kapcsán azt mondta a Sacramento Bee-nek, nem tesznek kivételt a szabályszegők között, és mindenki megkapja a büntetését. Amíg Davie távol volt, az Oaklandi Városi Tanács ugyancsak elfogadta a kötelező maszkviselés rendeletét, ami január huszonkettedikén lépett hatályba. A polgármester visszatérése után a Bee ironikus címlapsztorit közölt:

„Szegény Davie polgármester úgy tűnik nem tud elmenekülni az influenza maszkok elől”.

Davie-t dühítette a döntés, hiszen a tagok pontosan tudták, mennyire ellenzi a maszkviselést, nem beszélve a sacramentoi incidensről. Ezért kijelentette, hogy miután megszületett a végzés az ügyével kapcsolatban, minden erőfeszítést megtesz a rendelet visszavonásáért. „Davie szerette a harcot, így pályafutása során rengeteget megvívott” - írja Beth Bagwell az "Oakland, a Story of a City" című könyvben.

"Számos, a személye ellen irányuló erőfeszítést visszavert, mert ugyanazzal a lelkesedéssel harcolt az ellenséggel, amellyel egykor vadlovakat hajtott a tanyán..."

Az Oaklandi Városi Tanács január huszonegyedikén újra ülésezett a maszkrendelet véglegesítésére, és persze a polgármester is ott volt, hogy betartsa  ígéretét. „Davie átradőlt székében, és rezzenéstelen arccal idiótának nevezte Sacramento vezetőségét, beleértve a rendőröket, amiért rajta kívül mást is le kellett tartóztatniuk, hogy felváltsanak egy húsz dollárost, sőt mindennek a tetejében még a bíróságra is beidézték." -  olvasható a Stockton Daily Evening Record hasábjain. Más lapok a „kérődző” jelzővel illették Davie-t: a Tribune szerint a polgármester „erőteljesen tiltakozott” a keresztény tudósok, a munkaügyi képviselők és lényegében mindenki más ellen, aki támogatta a maszkviselést. Lazard úgy látja, Davie büszkesége hatalmas csorbát szenvedett, ráadásul komoly feltűnési viszketegségben 'szenvedett'.

"Mindenhatónak képzelte magát és mindig valamelyik címlapon akarta látni a nevét." - mondja Lazard.

A tanács végül engedett a nyomásnak, megszavazta a rendelet elhagyását, ugyanakkor kikötötték, hogy vészhelyzet esetén döntésüket felülvizsgálják. (Érdekesség, hogy a tagok közül egyedül az egészségügyi tisztviselő viselt maszkot.) A két város rendvédelmi szervei közötti diplomáciai kapcsolatok az esemény után sem javultak, a sajtó pedig tovább szította a tüzet. Az oaklandi Enquirer teljesen jogosnak tartotta Davie felháborodását, és felszólította Sacramento polgármesterét a "rendőrség megbüntetésére”, valamint, hogy kérjen bocsánatot Oakland polgáraitól. Míg a Sacramento Bee kiállt a város mellett, mondván "Davie polgármester megsértette a település tisztességes lakóit azzal, hogy nem tartotta be az egészségügyi előírásokat."  Hamarosan aztán beigazolódott, hogy Davie maszkellenessége nem volt túl átgondolt döntés; a betegek száma ugyanis a maszkviselés kötelezővé tétele után három héten belül felére csökkent, majd a rendelet visszavonásával szinte azonnal növekedni kezdett.

(Fotó: Wikimedia, Getty Images Hungary)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

 


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.