A ScienceNews folyóirat összeállította 2019 legizgalmasabb kövületeinek, fosszíliáinak listáját, melyen a kambriumi lényektől, egy apró T. rex unokatestvéren keresztül, az ősi csontrákon át sok minden szerepel. A fosszilis leletek, a hatalmas új faj-gyűjteményektől az egyedi csodálatos és furcsa érdekességekig, elősegítik a Földi élet elmúlt félmilliárd évben lezajlott történetének jobb megismerését.

1. Egy komplett, kambriumi gerinctelen élőhely

518 millió évvel ezelőtt

A kínai Danshui folyó partjain felfedezett Qingjiang biota szépen megőrződött kövületek gazdag kincslelete, ideértve a medúzát (balra), fésűzseléket (középen), sárkányokat (jobbra) és ízeltlábúakat. A kínai Xianban található Északnyugati Egyetem tudósaként Dongjing Fu 4351 példányt gyűjtött be az új helyszínen, amelyek 101 különféle taxont vagy organizmuscsoportot képviselnek. A maradványok a kambriumi robbanást, az életformák gyors virágzását dokumentálják, és sok olyan organizmust tartalmaznak, amelyeket még soha nem láttunk - még a leghíresebb kambriumi fosszilis helyszínen, a kanadai Burgess palában sem.

2. Tetrapod (négylábú) járás

290 millió és 280 millió évvel ezelőtt

Újraalkotott csontvázak, fosszilis nyomvonalak, számítógépes szimulációk és egy robot segítségével, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a négylábú Orobates pabsti járás közben felemelhette a hasát a földről, mivel ez csak minimális oldalirányú hullámzással járt. John Nyakatura, a berlini Humboldt Egyetem evolúciós biológusa, a tanulmány vezető kutatója elmondta:
"Annak megértése, hogy az amnióták mikor járnak a szárazföldön, segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértsék az eredetüket, és azt, hogyan fejlődtek és terjedtek el a kontinenseken. Az Orobates nagyon közeli unokatestvére az emlősök és hüllők utolsó közös őseinek." Meglehetősen ősi állat létére - az O. pabsti az egyik legkorábbi amnióta, ami egy hüllőket és emlőseket magában foglaló csoport - a has felemelése meglepően hatékony járást biztosíthatott a számára.

3. A legrégebbi csontrák

240 millió évvel ezelőtt

Egy ősi teknős-rokon fosszilizálódott bal combcsontjában megőrződött kinövés az amniotákban ismert legrégebbi csontrák esetnek bizonyult. A daganat több centiméter nagyságú a kövületben. A Pappochelys rosinae páncél nélküli teknősből származó fosszilis bal combcsontot 2013-ban fedezték fel Németország délnyugati részén. A csont növekedésének elváltozása arra készítette a paleontológusok és orvosok egy csoportját, hogy mikro-CT vizsgálattal elemezzék a kövületet. "Láttuk, hogy ez nem törés vagy fertőzés, így más kinövéseket okozó betegségeket is vizsgáltunk” - mondja Yara Haridy, a berlini Museum für Naturkunde paleontológusa. Az eredmény periostealis osteosarcoma, azaz rosszindulatú csontdaganat. Szinte pontosan úgy néz ki, mint az emberi periostealis osteosarcoma" - tette hozzá Haridy.

4. Az első csont a rágáshoz

165 millió évvel ezelőtt

Sok millió évvel azelőtt, hogy a valódi emlősök megjelentek, egy cickány nagyságú emlős rokonnak, a Microdocodon gracilis-nek már kifejlődött egy rugalmas csontja, az úgynevezett hyoid, ami az állkapocshoz kapcsolódik. A hyoid segít az emlősöknek rágni, nyelni és szopni - vagyis ez egy kulcsfontosságú innováció, amely az egyik legfontosabb titka az emlősök sikerének is. A mai Kínában élt ősállat maradványait a gerincesekkel foglalkozó paleontológus, Chang-Fu Zhou vezetésével, a Kína Shenyangban, a Liaoningi Paleontológiai Múzeumban vizsgálták meg. A gyönyörűen megőrzött hyoid csont rendkívül hasonlít a modern emlősökben található hyoidok alakjára.

5. Az első nem lerakott tojás

110 millió évvel ezelőtt

Egy apró madár, az Avimaia schweitzerae egy testén belül hordott tojással pusztult el, a fennmaradt tojás lerakásával összefüggő, úgynevezett tojástapadási problémák vezethettek magához az állat halálához is. Az idővel a nyomástól összetört és lelapított maradvány az első fennmaradt lerakatlan madártojás, amely fosszilis állapotban megőrződött. A további elemzések további meglepetéseket tártak fel. Az anyamadár csontvázában medulláris csont és egy olyan kalciumot hordozó szövet nyomai maradtak ránk, amely elősegíti a tojáshéj kialakulását. Ez eddig a legerősebb bizonyíték arra, hogy az ősi madarak a szaporodás során termelték ezt a szövetet.

6. A hosszú lábujjú madár

99 millió évvel ezelőtt

Ez a veréb méretű madár jobb lábát és karmait is tartalmazó borostyándarab furcsán hosszúkás lábujjat tárt fel. Lehetséges, hogy a madár arra használta az ujját, hogy nehezen elérhető helyeket is elérjen vele. Lida Xing paleontológus és a pekingi Kínai Földtudományi Egyetem kutatókból álló csoportja összehasonlította a fosszilizálódott madárlábujj méretarányát 20 másik madáréval, melyek a mezozoikus időszakban éltek, (252 millió - 66 millió évvel ezelőtt.) A harmadik ujj 9,8 milliméter hosszú, körülbelül 41 százalékkal hosszabb, mint a második leghosszabb ujj - és 20 százalékkal hosszabb, mint az egész lábszár. "Ez a lábmorfológia egyedülálló minden ismert madárfaj között, legyen az modern vagy mezozoikus" - jelentette ki Xing. Bár nem világos, hogy mire szolgált az extra hosszú lábujj, azt mindenesetre elősegíthette a madár számára, hogy nehezen megközelíthető helyeken, például a fakéreg apró résein keresztül táplálékot találjon.

7. A Tyrannosaurus rex apró unokatestvére

92 millió évvel ezelőtt

Évtizedekkel a felfedezése után egy dinoszauruszról kiderült, hogy a T. rex unokatestvére. A Suskityrannus hazelae  mindössze egy méter magas volt a csípőn mérve, de azért erős állkapoccsal és erős hátsó lábakkal rendelkezik, csak úgy, mint a 24 millió évvel utána élő T. rex. 

"Azt már a felfedezésekor is láttuk, szuper érdekes ez a csontváz, de nem volt elég csont ahhoz, hogy további következtetésekre jussunk" - mondta el Sterling Nesbitt, a blacksburgi Virginia Tech paleontológusa, aki a kövületet feltárta.

Akkortájt a paleontológusoknak egyszerűen nem állt rendelkezésére elegendő másik húsevő dinoszaurusz maradvány ebben a mérettartományában, hogy összehasonlítási pontot nyújtsanak" - mondja Nesbitt. Azóta sok ázsiai és észak-amerikai T.rex került elő ahhoz, hogy frissíthessék a Tyrannosaurus rex családfáját. Az újonnan azonosított Suskityrannus hazelae nevű dinoszaurusz vizsgálatai azt mutatják, hogy ez a kis tyrannosauridae már rendelkezik nagyragadozó leszármazottainak csontvázával.

8. Élet a dinoszauruszok után

66-65 millió évvel ezelőtt

A Coloradóban talált kövületek elmesélik, hogyan tért magához az élet, a nem röpképes dinoszauruszok tömeges kihalása után. A pusztulást követő egymillió éven belülről fennmaradt fosszíliák azt mutatják, hogy az emlősök megsokszorozták méretüket, és a nagy növényevők gyorsan diverzifikálódtak. A Denveri medencében található Corral Bluffs, az egyetlen ismert hely a világon, ahol számos állati és növényi kövület található, amelyek egész vertikumát reprezentálják a kréta-paleogén (K-Pg) kihalását követő 1 millió évnek.

700.000 év után, például bizonyos emlősök 100-szor olyan nehezek voltak, mint az eredeti túlélők, jelentették a kutatók.

„Ez egyike azoknak a felfedezéseknek, amelyekről minden paleontológus álmodik” - mondta el Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa. Az emlősök földtörténetileg egy szempillantás alatt átvették az uralmat a  dinoszauruszoktól.”

9. Álarcot le!

3,8 millió évvel ezelőtt

Egy szinte teljes koponyának köszönhetően végre pillantást vethetünk az Australopithecus anamensis arcára is. Ez a hominida nemzetség legrégebbi ismert faja, amelybe beletartozik az Australopithecus afarensis, és amely Lucy csontvázáról a legismertebb. A lelet felveti a kérdést, hogy a két faj hogyan kapcsolódik egymáshoz. A téma olyan érdekes, hogy erről már írtunk bővebben, így aki kattint a jobb oldali cikkre, sok más emberelőddel is találkozhat még több  izgalmas történettel fűszerezve.

10. Kis vörös egér

3 millió évvel ezelőtt

Phillip Manning az angliai University of Manchester tudósa egy ősi egér maradványaiban felfedezte, hogy azok tartalmazzák a nehezen kimutatható pheomelanint, azaz a vörösesbarna szőrméért felelős pigmentek első azonosítható kémiai nyomait. A röntgenspektroszkópia ugyanis vörös és barna szőrzetet mutatott ki az egér hátán és oldalán. 

Manning csoportja arra is rájött, hogy mely kémiai komponensek egyedülálló kombinációja felel a pheomelanin és az eumelanin előállításáért, - az előbbi sötétbarna utóbbi pedig fekete pigmentet eredményez -  feltérképezve azt a helyet, ahol a nyomelemek, mint például a cink és a réz a szerves molekulákhoz kötődnek a modern madártoll pigmentekben. Kiderítették például, hogy a pheomelanin akkor fordul elő, amikor cink kötődik a szerves kénmolekulákhoz.

(Forrás: ScienceNews Képek: Univ. of Chicago, Twitter, MaxPixel)