A hivatalos meghatározások szerint az emberi szervezet jelenleg körülbelül 78 szervet tartalmaz, bár legalább két szervvel kapcsolatban még zajlanak a viták arról, hogy valóban szerveknek minősülnek-e: az egyik a mezentérium, ami a hashártya részét képezi, a másik az interstitium, ami folyadékkal teli zsákocskákból áll a sejtek között. Ezekkel a viszonylag újonnan felfedezett szervjelöltekkel együtt az emberi test szerveinek száma 80-ra emelkedik, de a kutatások folyamatosan zajlanak, és a szervezet egyre jobb megértése révén akár újabb szervek is felbukkanhatnak a jövőben.

Az úgynevezett 79. Szerv azonban nem az evolúció által teremtett organikus összetevő, hanem valami teljes más.

Ez a szerv nem hasonlít semmihez, ami a testünkben van, a működési elve egy másik élőlényt mintáz, és kívülről csatlakozik az emberhez.

A legfontosabb jellemzője azonban, hogy csak egy koncepció, amiből sosem lesz valóságos szerv - legalábbis a közeljövőben biztosan nem, viszont a készítői ezzel hívják fel a figyelmet egy egyre súlyosabb problémájára a modern világnak.

A 79. Szerv egy, a hasfalhoz kapcsolt tartály, amiben egy gombából (Pleurotus ostreatus) készült filteren át szűri meg a vért az rendszer, hogy megtisztítsa a mikroműanyagoktól. A szintetikus szerv köré szőtt történet szerint 2110-re a Föld lakossága olyannyira elmerül a műanyagáradatban, hogy a szerveztünk valóságos mikroműanyag-lerakattá válik, így szükség van egy megoldásra, egy újabb szervre, egy “élő, lélegző méregtelenítő rendszerre”, ami elvégzi a szűrés folyamatát. A megoldás persze nem valódi, mivel a műanyag továbbra is bekerül a szervezetbe, de “a kapitalizmus a krízisekből profitál, és a műanyaghoz kapcsolható betegségek a virágzó egészségipar üzemanyagaként szolgálnak” a leírás szerint.

Odette Dierkx, az eszköz tervezője, a fenntarthatóság kérdésével foglalkozik, és a 79. Szerv által arra világít rá, hogy a jelenlegi életmódunk hosszú távon nem lesz működőképes, ha nem változtatunk a helyzeten. A mikroműanyagokkal kapcsolatban egyre több kutatás lát napvilágot, ami bizonyítja, hogy a sejtek műanyagszennyezése potenciálisan összefüggésbe hozható több betegséggel, például a rákkal is, és a számítások szerint átlagosan egy bankkártyányi mennyiséget fogyasztunk el az anyagból hetente.

Ha egy új szervet - vagy szintetikus szervet - nem is fogunk növeszteni a mikroműanyagok eliminálása érdekében, de valamit azért tehetünk a szennyezés csökkentésére: a szakértők ajánlása szerint értelemszerűen a legegyszerűbb módszer, ha kevesebb műanyagot használunk, ha lehetséges, helyettesítsük üveggel vagy fával, papírral a plasztikot, ne melegítsünk műanyag ételtárolókat a mikróban (a magas hőmérsékleten könnyebben bomlik le a műanyag), és a régi, széteső műanyagokat dobjuk ki (a szelektívbe) minél előbb.

(Fotó: Odette Dierkx, julianobandoarenas/Pixabay)

Most először találtak rá a mikroműanyagokra az emberi vérben A szemmel alig látható, egészen kis dolgoknak is lehet jelentős hatása a világban, ha elég nagy mennyiség gyűlik össze belőlük, a mikroműanyagok pedig már mindenhova beférkőztek - még a vérkeringésünkbe is.