A repülőgép a KF-X típusjelet viseli (Korean Fighter eXperimental) a fejlesztési költségek 80 százalékát Dél-Korea, a maradék 20 százalékot pedig Indonézia állja. A kivitelező a Korea Aerospace Industries (KAI) maga a vadászgép pedig együléses, két hajtóműves, többfunkciós, AESA radarral felszerelt típus, a vadászgépek osztályozására használt típusskálán a negyedik (pl. Eurofighter Typhoon) és az ötödik generáció (pl F-35) között.

Részleges technológiai transzfer

Dél-Korea rendelkezik a vadászbombázó létrehozásához szükséges technológiák kb. 60 százalékával, a hiányzó képességeket megvásárolják. Erre az USA-ban is tettek már kísérletet 2014-ben, amikor az F-35-ös flottájukat vásárolták. A technológiai transzfer azonban csak részleges sikert hozott, így az AESA radarrendszert, az EOTS célzóberendezést (Electro-Optical Targeting System), illetve az elektronikus zavaró rendszereket máshonnan kellett beszerezni, vagy otthon kifejleszteni.

Amerikának így is jó üzlet a beszállítói oldalon állni, (hajtóművek, illetve a precíziós fegyverzet szállítása) és Izrael, illetve néhány Európai Uniós vállalat is részt vesz a projektben. Az utóbbiak főképp fegyverbeszállítóként, az IRIS-T és a Meteor légiharc rakéták integrálása okán.

Váltótársak, céltárgyak

Ha a vadászgép egyszer elkészül, Dél-Korea elavult F-4E Phantom és F-5E Tiger II gépeit váltja majd fel vele, illetve a későbbiekben az F-16-os flottát is ezek küldik majd nyugdíjba, esetleg célgépként egy hadgyakorlaton (amiből arrafelé akad rendesen) a tenger fenekére. A Dél-Koreai Légierő 2032-ig 120 példány megvásárlását tervezi, és hát az sem kizárt, hogy exportra is jut belőle. A mai áron 8 milliárd dollárra árazott fejlesztést tekintve ez nem lenne túl nagy hátrány. 

Indonézia természetesen szintén vesz majd a gépekből, bár gazdasági problémáik miatt egyelőre 400 millió dollárral tartoznak a koreaiaknak. A vadászgép első prototípusa 2019 óta épül, és a tervek szerint először 2022-ben repülhet.

(Forrás: TheDrive Kép: KAI)