A következő 'tettes' pár száz évvel később, 1741-ben hagyott nyomot; egy bizonyos Bernard Hennet nevű apát megkoronázta aláírását egy mosolygós fejjel, mert állítólag így akarta kifejezni örömét az üzlet nyélbeütésével kapcsolatban. Azért állítólag, mert egyes írásszakértők úgy vélik, hogy amit mi ma szmájliként ismerünk, az nemes egyszerűséggel csupán a viaszpecsét helyét jelölte a leveleken.

Idővel aztán egy másik nézet is elterjedt, miszerint harmincegy éve Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, kötőjel és zárójel karakterekkel először írt horizontális vigyorgó fejet egy e-mailben, ám ez nem egészen így történt.

Roger Ebert ugyanis talált nem egy, de rögtön négy régebbi mintát. A lap kiadása valószínűleg 1875 és 1886 közöttre tehető, mivel megemlíti a Haverford College elnökét, Thomas Chase-t, az akkor intézményvezetőt. (A Puck magazin volt az Egyesült Államok első szatirikus lapja, 1871-1918 között publikálták.) Nyomtatott formában itt szerepelt először négy hangulatjel, amelyek örömöt, melankóliát, közömbösséget és csodálkozást jelölnek. A lap által ajánlott jelölés ugyan nem terjedt el, mégis ezeket tekinthetjük az első szmájliknak.

Alkotói válság vagy zsenialitás?

1962-ben, a New York-i WMCA rádióállomás megkeresett egy grafikust azzal a kéréssel, hogy "WMCA good guys” kampányához tervezze meg reklámpulóverüket, amiket azon szerencsés hallgatók nyerhettek, akik visszahívásukkor a „WMCA good guys” szlogennel köszöntek be a vonalba. A marketingfogás keretében több ezer sárga pulcsi gazdára talált, és mondanunk sem kell, mindenki imádta az elnagyolt karikafejet két pöttyel és egy hanyag ívelt vonallal.

Arra bizonyára senki sem gondolna, hogy a szmájlik pályafutásában a bankszektor hozott áttörést, miután Harvey Ross Ball grafikus 1963-ban megbízást kapott a worcesteri State Mutual Life Assurance biztosítótársaságtól, hogy alkosson valamilyen barátságos dizájnt, ami meghozza az emberek munkakedvét. A biztosítónál ugyanis akkoriban elég sivár volt a munkahelyi légkör, a vezetőség pedig érezte; változtatniuk kell, különben lehúzhatják a rolót.

Tekinthetjük zsenialitásnak vagy alkotói válságnak, de tény, hogy Ball nagyjából tíz perc alatt összehozta a gyermeki egyszerűségű rajzot, amiért kereken negyvenöt dolcsi fizetséget kapott. Ráadásul meg sem fordult fejében az illusztráció levédése, amire később komplett iparág épült. A grafikus állítólag egyszer sem bánta meg, hogy nem kért jogot a smiley kizárólagosságára, fia szerint apját ugyanis hidegen hagyták az anyagiak, ezért gyakran mondogatta:

„Egyszerre úgyis csak egy steak-et ehetek, ahogy egyszerre csak egy autót vezethetek.”

A Ball-féle rajz ismertetőjegyei egyébiránt, hogy az ovális szemek, melyek közül a jobb egy picivel nagyobb a balnál. A száj nem tökéletesen ívelt, két végén az orca kis vonalkáival határolt, és egészen méretes.

"Have a Happy Day"

1970 szintén fontos dátum, ekkor ugyanis két philadelphiai üzletember, Bernard és Murray Spain az eredeti szmájlihoz kapcsolták a „Have a Happy Day” szlogent, (ami könnyen lehet, hogy egy magyar szövegíró idézete volt, kitalálása ugyanis Gyula Bogar nevéhez fűződik), majd egy évre rá levédették, és saját szellemi termékként nyomtatták ajándéktárgyak millióira.

Mondhatni jókor voltak jó helyen, mivel a mosolygó fejes cuccokat vitték, mint a cukrot, különösen a vietnámi háború idején, amikor az amerikaiak különösen nagy szükségét érezték a derűnek és reménynek. És akkor még nem említettük a hippimozgalmak szabadságvágy fűtötte hedonista világképét, amihez tökélesen passzolt a vigyori arc.

Hogyan váltott sárgára digitálisan is?

Ezt a Yahoo!-nak köszönhetjük, a cég ugyanis előbb sárgára formálta, majd 1998-ban beépítette a szmájlikat a Messenger alkalmazásába. 2001-ben pedig megjelent az első szótár, azaz egy gyűjtemény arról, hogy milyen ASCII-kódokkal jeleníthetők meg a sárga emotikonok, amelyeket rendszeresen újakkal bővítenek. Sőt mi több, 2015 óta World Emoji Day is létezik, saját himnusszal, miegymással.

(Fotók: Pixabay, ScoopWhoop, Wikipédia)