A Motorola legfőbb riválisa a mobiltelefon fejlesztésében a Bell Labs volt, az AT&T legendás kutatócsoportja, amely többek között a tranzisztort és más újításokat vezetett be a világon elsőként. A Motorola akkoriban csupán egy kis chicagói cég volt, amelyet a nagy versenytárs nem vett túl komolyan, még akkor sem, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Motorola lekörözte őt. Joel Engel, akit Cooper elsőként hívott az őstelefonon állítólag a mai napig nem emlékszik erre a bizonyos történelmi beszélgetésre.

Az első Motorola márkájú készülék mérete jócskán meghaladta a maiakét, ugyanis közel 2 kilogrammot nyomott, csak az akkumulátora is ötször akkora súlyú volt, mint a napjainkban használt mobiltelefonok össztömege. Martin Cooper szerint a telefon súlya mellett kifejlesztésének ára is rendkívül nagy volt, a gyártás mai viszonylatban 1 millió dollárnak (345 millió forintnak) megfelelő összegbe került a Motorolának.

Az első hívás óta eltelt ötven év alatt Cooper "tégla" becenevű eszköze vékonyabbá, könnyebbé, gyorsabbá vált és ma már szinte mindenütt jelen van, átalakítva iparágakat, kultúrát, illetve az emberek egymáshoz és önmagukhoz való viszonyát. Cooper szerint az a lehetőség, hogy a mobiltelefonokat egy napon az emberiség nagy része nélkülözhetetlennek fogjak tekinteni, kezdettől fogva egyértelmű volt. A most 94 éves mérnök szerint ez egyáltalán nem meglepő.

A feltaláló azt mondta, az első mobil akkumulátorának élettartama 20 perc volt, ez viszont azért nem okozott problémát, mert úgysem lehetett ennél sokkal tovább kézben tartani az eszközt jelentős súlya miatt.

A mobiltelefon kifejlesztésének elsődleges célja az orvosok és a kórházi személyzet kommunikációjának javítása volt, de rövid idő alatt luxuscikké vált a lakosság körében.

Már csak az ára miatt is, ugyanis még az első hívás után tíz évvel, a mobiltelefon kereskedelmi forgalomba kerülésekor, 1983-ban is mélyen a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki vezeték nélkül, bárhol és bármikor szeretett volna telefonálni. Ekkoriban egy hordozható kézi mobiltelefon - a Motorola DynaTAC 8000x - 4000 dollárba (mintegy 1,4 millió forintba) került, ami mai mércével körülbelül 10 ezer dollárnak (körülbelül 3 és fél millió forintnak) felelne meg. Ennek ellenére a terméknek hatalmas sikere volt, még úgy is, hogy legfeljebb 35 perc beszélgetésre volt elegendő a telefon áramellátását biztosító akkumulátor kapacitása, amelyet több mint 10 órán át kellett tölteni, hogy újra üzemképes legyen.

Íme az eszköz korabeli tévéreklámja:

Cooper egyébként azt remélte, hogy az eszközök fokozzák majd az emberek biztonságát és több szabadságot biztosítanak majd számukra, de az esetleges társadalmi következmények öt évtizeddel ezelőtt még fel sem merültek. Neki egyébként jelenleg egy iPhone-ja van (ezelőtt pedig egy Samsungot használt). Azt mondja, szereti az Apple Watch-jával nyomon követni, ha úszik, és hallókészülékét is telefonjához csatlakoztatva használja. A mérnök úgy véli, hogy a technológia fejlődése összességében pozitív hatással van a társadalomra, mert jobbá, kényelmesebbé, biztonságosabbá teszi az életet, jól használható tanulásra, szórakoztat, és többnyire produktívabbá tesz.

Ami a jövőt illeti, Cooper úgy gondolja, hogy a telefont használók teljesen felhagyhatnak majd a fizikai eszköz hordozásával, ugyanis szerinte az emberek füle mögé, bőr alá beágyazott chip jelentheti az okostelefonok jövőjét.

(Borítókép: Martin Cooper, a mobiltelefonok atyja egy DynaTAC prototípussal -  Fotó: Yahoo)