Az egyének közötti  különbség alapvetően persze genetikai tényezőkkel magyarázható. Az immunrendszer úgy fejlődött ki, hogy megvédje a gazdaszervezetet a betegséget okozó (patogén) mikrobák univerzumától, amelyek maguk is folyamatosan fejlődnek.

Az immunrendszer ezenkívül lehetővé teszi a gazda számára, hogy mérgező vagy allergén anyagokat vessen be akár a saját szervezetében, amelyek a nyálkahártya felületén jutnak be a megcélzott sejtekbe. Mindenki egyéni immunrendszerrel rendelkezik, mely másképp működik, így az immunrendszereink képessége a betegségek elleni küzdelemben is egyénenként eltérő.

Bárhogyan történjék is, a biológiai mechanizmusok, amelyekkel az immunrendszer működik, még nem teljesen ismertek. A tudósok szerint mindenesetre a genetikai tényezők létfontosságú szerepet játszhatnak ebben.

A Swiss Federal Institute of Technology Lausanne (EPFL) tudósai közelmúltban közzétett tanulmányaikban hatalmas előrelépést értek el azoknak a mechanizmusoknak a feltárásában, amelyek révén a genetika befolyásolja a szervezet azon képességét, hogy immunreakciót hozzon létre egy inváziós bél-kórokozóval szemben.

Ezt a jelenséget nagyon nehéz emberben vizsgálni, ezért a tudósok a Drosophila melanogaster gyümölcslégyhez fordultak segítségért. A Drosophila melanogaster számos olyan biológiai útvonalat használ, hasonlóan az emberhez, melyek részt vesznek a bélfertőzések leküzdésében. A variáció molekuláris eredetének megértése érdekében a tudósok minden egyes légyből izolálták a fertőzött bélrendszert, és a tudományos megközelítés széles skáláján vizsgálták meg őket.

Az első vizsgálatban kiderült, hogy a bélfertőzés megváltoztatja az RNS átszabását (splicing). Az RNS-splicing változásai befolyásolják a hírvivő RNS (mRNS) termelését, ezáltal úgy tűnik, hogy a betegség meghosszabbítja több mRNS molekula egyik végét. Bart Deplancke, az EPFL kutatócsoportjának nyilatkozatában:

„Úgy tűnik, hogy az mRNS hosszának megváltozását egy Lark nevű protein közvetíti, amely összeköti az RNS-t, hogy egy olyan komplexumot képezzen, mely részt vesz a gén kifejeződésében. Amikor ez a komplexumképző képesség elveszik, a gyümölcslegyek kevésbé válnak képessé felépülni egy súlyos bélfertőzésből, egyértelműen megmutatva ennek a folyamatnak a szerepét a bél-immunitásban."

A második vizsgálatban a tudósok kimutatták, hogy számos genetikai változat megváltoztatja a génexpresszió szintjét a bélben a fertőzést követően. Az egyik specifikus variáció közvetlenül kapcsolódhat a fertőzés-rezisztencia variabilitásához, mivel ez szabályozza a Diótörő (Nutcracker) nevű gén expressziós szintjét. A rezisztens légy-leszármazási vonalak nagyobb Diótörő expressziót mutattak, szemben a kevésbé ellenállókkal.

Deplancke elmondta: 

„Ez a tanulmány érdekes példát mutat arra, hogy a genom nem kódoló részének variációja továbbra is kritikusan befolyásolhatja az összetett vonásokat, mint például a magasság vagy a betegségre való fogékonyság. Ebben az esetben ez magában foglalja a bél immunkompetenciáját, tehát figyelembe kell venni az egész genomot és nem csak a géneket."

Irodalom még mélyebbre merülőknek, (kattints a szövegre)!

• Az enterális fertőzés Lark-mediált intron visszatartást indukál a Drosophila gének 5'-végén
• A cisz-szabályozási variáció modulálja az enterális fertőzés iránti érzékenységet a Drosophila genetikai referenciapanelben

(Forrás: TechExplorist Képek: Wikipedia)