Akad egy betegség, amely a látásra nem igazán van hatással, de úgy tűnik tőle, mintha valaki szemében megjelenne egy egész galaxis, mintha a csillagos éjszakai égboltot látnánk egy szembe pillantva: sötét háttér előtt apró fényfoltok ragyognak – ez az asteroid hyalosis (AH), amely az üvegtesti homályok egyik típusa.

Az üvegtesti homályok, közismertebb nevükön úszkáló foltok, a szem átlátszó, gélszerű anyagában (üvegtest) alakulnak ki, amely a szemlencse és az ideghártya között található. Az üvegtest 98%-a vízből áll, míg a fennmaradó rész sókat, cukrokat, fehérjéket és kollagénrostokat tartalmaz. Egészséges fiataloknál az üvegtest teljesen tiszta, de az életkor előrehaladtával a gél elfolyósodik, a kollagénrostok összecsapzódnak, és apró, köteges vagy szabálytalan alakú homályokat képeznek. Ezek a homályok, melyeket gyakran hajszálakhoz, pókhálókhoz vagy röpködő legyekhez hasonlítanak, árnyékot vetnek az ideghártyára, és úszkáló foltokként jelennek meg a látómezőben. Különösen a hirtelen megjelenő, nagyobb fekete foltok a géles anyag teljes összeesésére és az üvegtesti határhártya leválására utalhatnak, amely középkor után egyre gyakoribb.

Az üvegtesti homályokat eredetük, alakjuk, anyagösszetételük és elhelyezkedésük alapján csoportosítják, és lehetnek gyulladásos, vérzéses, elfajulásos vagy egyéb szöveti eredetűek. Az asteroid hyalosis az elfajulásos eredetű homályok közé tartozik, és erről a különös betegségről a Science Alert írt egy hosszabb cikket, amit röviden összefoglalunk.

Az asteroid hyalosis tehát a fentieknek megfelelően egy életkorral összefüggő szembetegség, amely során a szemen mintha megjelenne a csillagfényes éjszakai égbolt. Ez egyébként egy jóindulatú elváltozás, és gyakran észrevétlen is marad. Az AH relatíve ritka – körülbelül 100 emberből 1-2-t érint, érdekesség viszont, hogy a kutyáknál is megfigyelhető. Az AH jellegzetessége, hogy az üvegtestben kalcium halmozódik fel, de az állapot pontos oka nem ismert.

Az AH ritkán befolyásolja a látást, de viszont megnehezítheti más szembetegségek diagnosztizálását. Általában fokozatosan alakul ki, és mint fentebb már írtuk: sokan nem is tudnak róla. Például egy 54 éves cukorbeteg nő egy rutin szemvizsgálat során fedezte fel, hogy AH-ban szenved, mivel semmilyen tünetet nem tapasztalt. Az AH-ban látható csillagos töredékek ugyanis eltérnek a közönséges úszóktól, amelyeket fertőzés, gyulladás vagy az üvegtestben lévő vérzés okoz: míg az úszók sötét foltokként jelennek meg a látásban, az AH törmelékei mások számára tűnnek fel csillogó homályként, viszont a beteget általában nem zavarják.

Egyes kutatók feltételezik, hogy az AH kapcsolatban állhat érrendszeri problémákkal vagy a sejtek újrahasznosításával kapcsolatos zavarokkal, mivel gyulladás nélkül szokott kialakulni. Az állapot néha olyan kockázati tényezőkkel társul, mint az életkor, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a férfi nem, ami arra utal, hogy talán összefüggésben állhat az anyagcsere-diszfunkcióval és a koszorúér-betegséggel is.

Kérdés még az AH hatása a teljes egészségre, illetve, hogy a megjelenése nem utalhat-e egyéb, észrevétlen elváltozásokra. Egy 2022-es tanulmány gépi tanulási modellt használt a várható élettartam előrejelzésére a retina vizsgálata alapján – azonban nagy, randomizált klinikai vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy az AH megjósolhat-e komolyabb betegségeket, mivel a jelenlegi ismereteink ennek kapcsán főként anekdotikus bizonyítékokon és némi klinikai tapasztalaton alapulnak.

(Kép: Koushik Tripathy)