Mint arról az Insider beszámolt, a britek még január 19-én küldtek Ukrajnának 2000 Next Generation Light Antitank Weapon (NLAW) vállról indítható fegyvert, és az ukrán védelmi erők ódákat zengenek ezekről. Mivel pedig az NLAW-ok még a háború kitörése előtt érkeztek meg az országba, még arra is volt idő, hogy ezeket szétosszák az ukrán hadsereg tagjai közt. Mint az Insider írja, az Egyesült Királyság nem csak a fegyvereket küldte el, de személyzetet is, akik kiképzést tartottak az eszköz használatáról – nem mintha ez utóbbi sok időt venne időbe: az NLAW egyik nagy előnye, hogy a Javelinhez hasonlóan gyorsan el lehet sajátítani, miként lehet vele lőni.

Az NLAW a nevének megfelelően egy könnyű, vállról indítható eszköz – mivel összesen 12,5 kg-t nyom, így az ezt cipelő katonánál meg egy puska is elfér. Az NLAW 150 mm-es robbanótöltetet lő ki, és képes eltalálni egy mozgó járművet 20 és 400 méter közötti távon. Egy helyben álló jármű esetén 800 méterig hatásos. Emellett nagyon könnyű tüzelni vele (a megoldás akár videojátékokból is ismerős lehet) – 3-5 másodpercig kell a célra tartani, majd ez követően lehet a lövedéket újtára küldeni. A töltet ezután már nem igényel folyamatos célzást, hanem a Javelinhez hasonló „fire and forget” rendszernek köszönhetően az elsütést követően magától repül rá a célpontra. Az NLAW célpontja pedig éppen az jellemzően, mint a Javeliné is – tehát a lövegtorony teteje, ahol a páncélozás a legvékonyabb. Emiatt a legideálisabb az, ha egy méterrel a tank fölé céloznak, és a töltet innentől magától eljut a megfelelő helyre. Ha pedig már a Javelin szóba jött – az NLAW egyetlen komoly hátránya a Javelinhez képest, hogy egyszer használatos, vagyis a töltet távozását követően a kilövőszerkezetet már nem lehet többször felhasználni. Ennek megfelelően viszont az ára sem olyan borsos (már relatíve) – darabonként 40 ezer dollárba kerül.

Hála a könnyű súlynak és az egyszerű használhatóságnak, gerillaharcban is nagyon beválhat, mivel el lehet vele bújni egy ablak mögött, és onnan kilőni a tankokat az utcán. Mivel pedig a hozzákapcsolódó kiképzés is mindössze néhányszor tíz perc, így a tapasztalatlanabb bakákat is fel lehet ezekkel szerelni. A Daily Mail, amely lap riporterei 80 kilométerre Kijevtől, a frontvonalon készítettek interjút az ukrán katonákkal, azt írja, hogy az ukránok nagyon hálásak ezekért a fegyverekért, amit forradalminak neveznek, mivel ennek köszönhetően már nem kell tartaniuk az orosz tankok dermesztő mennyiségétől.

Nem árt természetesen hangsúlyozni, hogy háborús helyzet van, és a propaganda mindkét oldalon erős fegyver, de az is tény, hogy az ukránok valóban régóta kitartanak a tankokkal szemben drónokkal és egyéb, a fentebb említettetekhez hasonló tankelhárító eszközökkel. Mint azt a Task&Purpose megírta, Joe Biden elnök még február 25-én engedélyezett 350 millió dolláros katonai segélyt Ukrajnának, amely összegben Javelin és Stinger fegyverek is szerepeltek. A pontos típusokról és a pontos számokról mélyen hallgat az amerikai Védelmi Minisztérium, és a lapnak a Pentagon szóvivője úgy nyilatkozott, hogy nem tudják megerősíteni, hogy Ukrajnának 17 ezer darabnál több tankelhárító fegyvert küldtek volna.

Mit jelent mindez a számok nyelvén? Ha csak 17 ezer tankelhárítóval számolunk, ami mellé hozzátesszük a brit NLAW-okat, akkor is több fegyvert kapunk, mint ahány tankkal az orosz hadsereg összesen rendelkezik (természetesen nem küldték az Ukrán frontra eleve az összes tankot), ami 12400 tankot jelent – ezzel egyébként az oroszok az elsők az egész világon. Azt sem árt hozzátenni, hogy ezeket az eszközöket teherautók, valamint egyéb páncélozott járművek ellen is felhasználják, tehát a matek azért messze nem egy NLAW egyenlő egy tankra jön ki. Viszont az is látható, hogy ezek az eszközök viszonylag olcsók és könnyen használhatóak. És bár az oroszoknak is akadnak elavultabb és ennek megfelelően olcsóbb tankjaik is, a kifejezetten az ukrán háborúnak megfelelő körülményekre tervezett T–14 Armata darabja például 4 millió dollárba kerül. Az NLAW ehhez képest 40 ezer dollár tehát. A másik szempont, hogy a tankhoz több fős személyzetet kell hosszasan kiképezni, ezeket a tankelhárító rendszereket pedig akár egyetlen fő is irányíthatja, akit erre villámgyorsan fel lehet készíteni.

A Task&Purpose-nek nyilatkozó katonai szakértők azt is hozzátették, hogy külön probléma az oroszok számára, hogy nem sikerült biztosítaniuk a légi fölényt, a légtér ellenőrzése nélkül pedig a tankok is légi fedezet nélkül maradnak, és adott esetben könnyű célpontot nyújtanak, ahogy az például a lenti videón látszik.

This video of a Russian military column coming under attack and retreating was geolocated to 50.587111, 30.837889 by @MrWolfih and confirmed by Bellingcat. Filmed in Brovary, northeast of Kyiv. https://t.co/fj8ukOgip0 pic.twitter.com/oc8dV4OOIR

— Bellingcat (@bellingcat) March 10, 2022

Még egyszer: a háborúban sok a propagandahúzás, nehéz hiteles információt találni. A fenti videót a The Guardian adta közre a Bellingcat Twitter-bejegyzése nyomán, akik azonosították a helyszínt Kijevtől 35 km-re. Természetesen azonban mindenki tévedhet, különösen a jelenlegi helyzetben. A The Guardian Oroszországgal kapcsolatos katonai szakértője, Rob Lee (egykori amerikai tengerészgyalogos és a King’s College London PhD-hallgatója) szerint a megsemmisített páncélos hadoszlop nagyon rossz taktikát alkalmazott a felvétel szerint, mivel könnyen rajtuk lehetett ütni.

A végső kérdés a haditechnika szempontjából pedig az, hogy a mostani háborúval vajon bealkonyul-e végleg a páncélos hadviselésnek?

(A cikkhez használt kép nem az ukrajnai háborúból származik, hanem a finn hadsereg deomstrációját mutatja be, forrása: wikimedia commons/MKFI)