Primitív figura...

A dorseti Cerne Abbas óriásból kivont talajminták pontos életkorának meghatározását a koronavírus járvány késleltette, erre csak az év későbbi szakaszában kerül majd sor. A mintákban található szárazföldi csigahéjak azonban arra utalnak, hogy a középkorban készíthették és ezt több külön vizsgálat is megerősítette.

A National Trust projektjét, melynek során az óriás könyökeiből és a lábait alkotó talajból vettek mintákat, a 100 éves tulajdonjog-megszerzési ünnepség alkalmából indították. Martin Papworth, a National Trust vezető régésze és Mike Allen környezetvédelmi régész szerint

Két olyan csigafaj, melyek először a római korszakban jelentek meg Nagy-Britanniában, mikor is élelmiszer importként behozták őket Franciaországból, hiányzott a helyszínen. Ugyanakkor olyan mikroszkopikus fajokat felfedeztek a mintákban, melyek először a középkorban a 13. és a 14. században jelentek meg.

"Véletlenszerűen érkeztek ide, valószínűleg szalmában és szénában, melyet a kontinensről származó áruk csomagolására használtak" - mondta Allen. "Sajnos ez azt mutatja, hogy az óriás valószínűleg nem őskori vagy római, valószínűbb, hogy a középkorban vagy még később alkották.

...vagy termékenységi totem?

A Cerne Abbasi óriás legkorábbi írott, illetve rajzolt említése 1694-ből származik, melyet a Pitt-Rivers család adományozott a National Trust-nak 1920-ban. A helyi folklór régóta termékenységi szimbólumnak és idolnak tartja az 55 méter magas krétába rajzolt embert.

Esetleg Helis vagy Herkules vagy Cromwell?

A korai régészek az angolszász Helis istenséggel kapcsolták össze az óriást, mások azt állították, hogy ő a klasszikus hős Herkules, megint mások szerint az angol polgárháború alatt Oliver Cromwell paródiájaként ásták a földbe a körvonalait. 

A rejtély tovább mélyült, amikor az 1980-as években egy felmérés olyan rendellenességeket mutatott, melyek azt sugallták, hogy az alak eredetileg köpenyt viselt, és egy testétől megfosztott fej fölött állt. Az is kiderülni látszott, hogy jelentős férfiúi mérete valójában annak eredménye, hogy egy kisebb péniszt egyesítettek a köldökével, a viktoriánus korban végzett átalakítás során.

Egyes szakértők azt állították, hogy az alak kelta eredetű - mivel az óriás stílusában hasonlít egy közeli Hod Hill hegyi serpenyőben talált Istenhez, amelyet időszámításunk után 10–51 közé datáltak. Eközben a William Stukeley grúz régész és egyházi méltóság azt állította, hogy az óriás a római istent, Herkulest reprezentálja, és hogy a domb felszínébe először a római-brit kultúra faragott valamikor időszámításunk szerint 43 után.

Egy újabb elmélet azt sugallja, hogy az óriást a 17. Században, az akkori földtulajdonos, Lord Denzil Holles ásta a földbe, talán Oliver Cromwell paródiájaként, a bunkósbottal annak elnyomó uralmára utalva, a fallosszal gúnyolódva Cromwell puritanizmusán.

Ezzel egy időben Brian Edwards, a Bristoli Nyugat-Anglia Egyetem történésze Anthony Ashley-Coopernek, Shaftesbury leendő harmadik grófjának tulajdonította az ábrát, amelyet akkoriban a whig politikus Thomas Freke birtokolt. Az óriást állítása szerint propagandaeszközként használták William Orange érdekei mentén, a király Herkulesi státusának szemléltetéseként, a római isten mítoszára építve, a fiatalságra utalva a férfivá válás küszöbén, találkozva a Gyönyör és az Erény istennőivel. 

A hős úgy döntött, hogy „első a kötelesség és az erényes felfelé vezető utat választotta” - magyarázta Edwards - amelyet az Óriás hegyoldalon való elhelyezkedése jelképez. 

"Ugyanakkor a Gyönyör által alkotott benyomás nem szorul különösebb magyarázatra. Jelzi ezt kinyújtott bal karja, mellyel arra utal, hogy a völgyet üres kézzel hagyja el, valamint felállított pénisze, ami egyébként a téma ábrázolásában a legnagyobb méretű művészeti alkotás a brit művészet történetében"

- tette hozzá. Ráadásul az óriás legkorábban dokumentált javítását 1694-ben hajtották végre, ami épp egybeesik III. William születésnapjának ünnepével.

Allen szerint a csigahéj leletek vizsgálata azt is kimutatta, hogy a helyszín vegetációja idővel megváltozott. "Volt egy olyan időszak, amikor az óriást benőtte a fű és más növényzet, és eltűnt" - mondta. "Ez arra utal, hogy az embereknek nem hiányzott az óriás, vagy úgy érezhették, hogy túl durva, ezért magára hagyták. Ugyanakkor a viktoriánus időszakban - amelyet a legelőkelőbbnek és legilledelmesebbnek tartottak - teljes dicsőségében látható volt." 

Allen szeretné biztosítani a csigahéj leletek további tesztelésének finanszírozását. Az optikailag stimulált lumineszcencia (OSL) módszerrel végzett talajvizsgálatok idén ősszel esedékesek. 

“Ezek pontosabb kormeghatározást adnak majd az óriás számára, mivel meghatározható lesz, hogy a talajban található ásványi szemcséket mikor érte utoljára a nap fénye” - mondta Papworth. Hát nem fantasztikus dolog a tudomány?

(Forrás: BBC Képek: Wikipedia)