A Csendes-óceánba engedhetik a fukusimai erőmű szennyezett hűtővizét
2019 / 12 / 30 / bobak.zsofia
A Csendes-óceánba engedhetik a fukusimai erőmű szennyezett hűtővizét
A felgyülemlett radioaktív hulladékot már nem sokáig tudják tárolni a tartályokban, melyek lassan betelnek. A kérdésre, hogy mi legyen a sugárzó hulladékkal, a japán kormány sem tud biztos választ adni, de már megszülettek az ötletek.

Pontosan hatvannyolc év telt el azóta, hogy elkezdte működését az első, elektromos energia előállítására képes próba-atomreaktor, az Experimental Breeder (EBR-1) Idahóban. Nem sokkal később megnyílt a szovjet AM-1 (Atom Mirny, vagyis békés atom) Obninskban, és ezzel hivatalosan elindult az emberiség az újfajta energia-előállítási módszer alkalmazásának útján. Mára 449 atomreaktor létezik a világban, és több tucat áll építés alatt, így a szám folyamatosan nő.

Ha azt gondolnánk, hogy egy emberöltőnyi idő elegendő volt ahhoz, hogy atombiztos megoldást találjunk a nukleáris hulladék kezelésének, vagy a balesetek következményeinek megoldására, csalódnunk kéne.

A szennyezőanyagok tárolása évszázadokra előretekintő terveket igényel, ilyen hosszú távra előregondolkodni, figyelembe véve a tárolóeszközök öregedését, a Föld mozgásait és a világ változásait, pedig rendkívül nehéz feladat. Ideális módszer, ha sugárzó anyagokról van szó, úgy tűnik, nem létezik. Egy-egy nukleáris katasztrófa bekövetkezése pedig olyan probléma elé állítja még a szakértőket is, melyre nehéz előre felkészülni.

Ezeket a tényeket támasztja alá a fukusimai atomerőmű baleset következményeinek kezelése is a japán kormány részéről, amely egy héttel ezelőtt adta ki hivatalos javaslatát a szennyező anyagok megsemmisítésének módjáról. Kétféle megoldást javasoltak: vagy a Csendes-óceánba engedik a szennyezett hűtővizet, vagy elpárologtatják. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség már tavaly elkezdte sürgetni a kormányt, hogy minél előbb tisztítsák meg a megrongálódott atomerőművet, és szabaduljanak meg a felhalmozódott radioaktív hűtővíztől. A kereskedelmi és ipari minisztérium akkor öt javaslattal állt elő,

  • a már előbb is említett óceánba eresztés
  • elpárologtatás
  • tartályokban tárolás
  • földalatti tárolás
  • vagy a mélygeológiai rétegek közé való befecskendezés

A fűtőelemek illetve nukleáris üzemanyag eltávolítása még nagyobb fejtörést okoz, most december 27.-én döntöttek róla, hogy még öt évvel elhalasztják a munkálatokat, ami azt jelenti, hogy a kettes számú reaktor esetében legelőbb 2024-ben, az egyesben 2027-ben kezdik meg a lebontást. A halogatást a veszélyes körülmények indokolják, el szeretnék kerülni, hogy radioaktív por kerüljön a levegőbe.

De a maghűtésre használt vizet mindenképpen el kell távolítani belátható időn belül, mivel a létesítményt üzemeltető cég, a Tokyo Electric Power Company Holdings Inc. (Tepco) csak 1,37 millió tonna hulladék tárolására van felkészülve és azt is csak 2022 nyaráig tudja megoldani, pedig már most összegyűlt egymillió tonna szennyezett folyadék.

A hatalmas tartályok nem nyújtanak biztonságos menedéket a radioaktív anyagok számára, tekintve, hogy a szigetországban gyakori földrengések és cunamik, melyek Fukusima katasztrófáját is okozták, bármikor megismétlődhetnek, a víz pedig kiömölhet a megrepedt tárolókból. Hogy ennek ellenére, miért nem kerestek hamarabb megoldást, azt sokféle körülmény indokolja.

Egyfelől a helyi halászok és lakosok érthető módon féltik az egészségüket, és van is rá okuk, mivel a Tepco bevallása szerint, noha az előírások szerint kezelték a hűtővizet, de az még mindig tartalmaz mérgező anyagokat. A kezelés részeként kivonták a céziumot, a stronciumot és más jelentősebb radioaktív anyagokat, azonban van egy elem, mely a vízzel keveredve attól elválaszthatatlanná válik, ez pedig a trícium. A trícium, mely a hidrogén egyik izotópja, béta-sugárzást bocsát ki, felezési ideje tizenkét év. Noha ez még a kevésbé toxikus kategóriába tartozik, élővízbe ereszteni csak jelentős hígítás után lehetne, ami további problémát jelenthet, pedig már csak két év van hátra a projekt elindításáig.

A másik hátráltató tényező a közeledő olimpia. Bár Tokió viszonylag messze, kétszáznegyven kilométerre fekszik Fukusima Daiicitól, az országba özönlő turisták minden bizonnyal látni szeretnék majd az atomerőművet is, valamint fürdőzni az óceánban, így nem növelné nagyban a nyaralás fényét, ha pont ekkoriban kezdenék el többszázezer tonna sugárzóanyag kiengedését.

Olimpiai láng

Az olimpiai láng tradicionális Görögországból az aktuális játékhelyszínig tartó utazásának végső, százhuszonegy napos szakaszában a futók, akik bejárják mind a negyvenhét prefektúrát, Fukusima sportközpontjából, J-Village-ből fognak elindulni. Ezzel is jelképezik, hogy az ország már magához tért a katasztrófából és kész a megújulásra. A futók között van több túlélő is, Takayuki Ueno, aki elvesztette mindkét szülőjét és két gyermekét a tragédiában így nyilatkozott: „Ha elég magasra tartom a fáklyát, úgy hiszem, a családom a mennyben látni fogja.” Csakhogy a pozitív üzenet még nem teljesen indokolt, ugyanis egy nemrégiben, a Greenpeace által végzett felmérés szerint a futballpálya alatt a föld különösen nagymértékű sugárzást mutatott ki. A kormány által megengedett határérték, 0,23 mikrosievert/óra helyett 71 mikrosievert/óra értéket mértek. Nem jó, de nem is tragikus, mondaná Gyatlov elvtárs, a japán hatóságok mindenesetre kivizsgálták az esetet és megtisztították a területet. Összehasonlításképpen, a Budapesten mért háttérsugárzás mértéke 0,05 és 0,13 mikrosievert/óra között ingadozik (itt lehet megtekinteni: http://omosjer.reak.bme.hu/ ).

A harmadik problémát a kormány döntésképtelensége okozta, pontosabban annak latolgatása, hogy melyik lenne az öt említett módszer közül a legegyszerűbben és legbiztonságosabban kivitelezhető. A föld alá temetés a gyakori földrengések miatt nem tűnik megbízható megoldásnak, a földfelszíni tartályokban tárolás a tároláshoz használt anyagok esetleges korróziója miatt okozhat gondot hosszú távon. A vízzáró geológiai rétegek közé fecskendezés csak másik országban lenne megoldható, a szállítás és a költségek ezt a tervet igencsak megnehezítik, így marad az evaporáció, mint alternatíva.

Three Mile Island

Az elpárologtatást már alkalmazták a ’79-es Three Mile Island nukleáris erőmű baleseténél, amelyet az Egyesült Államok legnagyobb atomreaktor katasztrófájaként tartanak számon. A pennsylvaniai létesítmény meghibásodását részben emberi mulasztás, illetve figyelmetlenség okozta, például a számítógépek jelzéseinek nem megfelelő értelmezése, a balesetben a kettes reaktor atommagja részben megolvadt. A tiltakozási hullám, ami ekkor végigsöpört Amerikán a szabályok szigorításához vezetett, de nem okozott visszaesést az atom kereskedelmi célú felhasználásában, nem úgy, mint Japánban, ahol Fukusima után lezárták az összes erőművet és 2013-ban egy rövid időre teljesen atomenergia nélkül maradt az ország. Később a reaktorok egy részét visszaállították, a lakosok és magának a környezetvédelmi miniszternek, Shinjiro Koizuminak az ellenérzései ellenére, mivel Abe Shinzo miniszterelnök szerint a nukleáris energia használatának kiváltására alkalmazott szén alapú erőművek lehetetlenné teszik a Párizsi Egyezményben megfogalmazott károsanyag-kibocsátási határértékek betartását. A Three Mile Island baleset után két évbe és akkori árfolyamon egymilliárd dollárba került a teljes szennyezett víztömeg elpárologtatása, 1993-ra végeztek vele, pedig az a mostani mennyiségnek csak töredéke, nyolcvanhétezer tonna volt.

A Tepco már megtette a védelmi intézkedéseket, hogy csökkentsék a felhasznált víz mennyiségét, és a földalatti vizek szennyezését, egy „jégfalat” építettek az erőmű alá, amely megakadályozza a szivárgást. A japán kormány pedig folyamatosan fejleszti a régiót, hogy túlléphessen a katasztrófa hatásain, nemrégiben jelentették be, hogy hatalmas napkollektor és szélerőmű parkot terveznek a prefektúra területére, mely az atomerőmű által termelt energia kétharmadát tudja majd előállítani. Fukusimában rendezik be azt a tesztpályát is, melyet a repülő autók kifejlesztésére és tesztelésére fognak használni, mivel Japán is a robotizált repülő járművekben látja a jövő közlekedésének megoldását.

És, noha a területről származó élelmiszerek importját sok országban betiltották, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is még hezitál,

a kormány szerint az alapanyagok cézium szintje jóval az országban megengedett határérték alatt, száz becquerel/kiló alatt van (ami egyébként az Európai Unió által szabott határ tizede, mivel a katasztrófa után a japán kormány szigorított a feltételeken). Így lehetséges, hogy az olimpián résztvevő sportolók és vendégek is fukusimai szusit ehetnek vacsorára.

(Forrás: Japan Times, Fotó: Wikimedia Commons, Flickr/IAEA_Imagebank, Flickr/naturalflow )


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.