A felszállás előtt történt egy kis incidens, ugyanis a fedélzeti mérnök tájékoztatta a Bockscar kapitányát, Charles W. Sweeney őrnagyot, hogy a gép egyik tartalék-üzemanyagtartálya elromlott, de mivel mind a megjavítása, mind a már élesített bomba áthelyezése egy másik gépbe több órát vett volna igénybe, a kapitány úgy döntött, hogy emiatt nem szakítja meg a küldetést. Ahogy a B-29-es a Csendes-óceán felett Kjúsú szigete felé tartott, Kokura sorsa már nagyjából megpecsételődött, hiszen a hiroshimai bombát ledobó Enola Gay, ami ezúttal a felderítéssel volt megbízva, már jelentette, hogy Kokura felett tiszta az ég.

Ekkor történt még egy, önmagában jelentéktelennek tűnő incidens: a Bockscarnak Jakusima városánál kellett volna találkoznia az egyik kísérőrepülővel, a Big Stinkkel, ennek kapitánya, James I. Hopkins Jr. őrnagy viszont elhibázta a találkozási pontot. Sweeney és legénysége a kitűzött negyed óránál jóval hosszabban, negyven percen keresztül körözött a város felett, de végül úgy döntöttek, hogy a Big Stink nélkül indulnak tovább Kokura felé.

A késés viszont nem járt következmények nélkül: mire a Bockscar Kokura felé ért, a várost már egybefüggő felhőtakaró borította. Az időjárás mellett a látási viszonyokat tovább nehezítette, hogy a szomszédos Jahata egy nappal korábbi bombázása által keletkezett tüzek füstje is Kokura felé szállt, emellett a Yahata acélüzem is szándékosan szénkátrányt égetett, hogy így nehezítsék a támadók dolgát.

A rossz látási viszonyok komoly problémát okoztak a Bockscar legénységének, akik határozott utasítást kaptak, hogy a Fat Mant csak akkor oldhatják ki, ha a célpont szabad szemmel is látható. A repülőgép csaknem egy órán keresztül körözött Kokura felett, miközben többször is megpróbálták ledobni a bombát. Egy kis szakadás a felhőrétegben a város lakóinak biztos pusztulását jelentette volna, de a sors megkegyelmezett Kokura lakóinak: ötven perc után az egyre hevesebb légvédelmi tűz és a vészesen fogyó üzemanyag miatt Sweeney lefújta az akciót, és a Bockscar elindult a másodlagos célpontja felé. A történet többi részét már valószínűleg mindenki ismeri.

Kokura lakói csak napokkal később tudták meg, hogy mennyire kevésen múlt az életük. Japánban a “szerencsés, mint Kokura” mondást azóta is használják, ha valakinek a tudta nélkül volt hatalmas szerencséje. A városban azóta is minden augusztusban megemlékeznek a 74 évvel ezelőtti eseményekről, és az iskolában is kiemelt figyelmet fordítanak rá, hogy a gyerekeket megismertessék a történelmükkel. Kokurát egyébként ma a térképen már hiába keresnéd, ugyanis 1963-ban összeolvadt négy másik várossal, így hozva létre Kitakjúsút, ami egymilliós lakosságával Kjúsú fősziget legnagyobb városa.

*Hogy a hiroshimai atombomba pontosan hány halálos áldozatot szedett, a sugárzás hatásai miatt nehéz megbecsülni. A 66 ezer a közvetlen áldozatok száma, de a szakértők általában 90 és 200 ezer közé teszik az áldozatok teljes számát

(Forrás: Citylab, Wikipedia, Fotó: Wikimedia Commons)