Egy friss genetikai vizsgálat elsőként talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a csernobili atomerőmű-baleset sugárzásának hatásai a következő generációban is nyomot hagyhattak. A kutatók a sugárzásnak kitett szülők gyermekeinek DNS-ében kimutatható, jellegzetes mutációmintázatot azonosítottak, bár az egészségügyi kockázat továbbra is alacsonynak tűnik.

Az 1986-os Csernobil környéki nukleáris katasztrófa máig az egyik legsúlyosabb ipari balesetként él a kollektív emlékezetben, és a hosszú távú következményeit még évtizedekkel később is vizsgálják. A mostani kutatás különlegessége, hogy nem közvetlen egészségügyi problémákat, hanem finom genetikai változásokat keresett a leszármazottakban. A munkát a német Bonni Egyetem szakemberei vezették, akik teljes genom szekvenálással* elemezték a résztvevők örökítőanyagát.

A hangsúly nem az egyedi, véletlenszerű mutációkon volt, hanem az úgynevezett klaszteres, újonnan kialakult mutációkon (cDNM), amikor több genetikai hiba egymáshoz közel jelenik meg. Ezek a mintázatok arra utalhatnak, hogy a szülői DNS-ben korábban olyan törések keletkeztek, amelyeket a sejtek nem tökéletesen javítottak ki.

A kutatás során 130 olyan gyermeket vizsgáltak, akiknek apja a csernobili katasztrófa utáni takarítási munkálatokban vett részt, továbbá 110 olyan utódot, akiknek apja német katonai radarberendezéseknél szolgált és valószínűleg alacsonyabb szintű szórtsugárzásnak volt kitéve, kontrollként pedig 1275 olyan gyermek szolgál, akinek a szülei nem szenvedtek sugárterhelést.

Az eredmények szerint a csernobili csoportban átlagosan jóval több ilyen mutációhalmaz fordult elő (2,65 cDNM), mint a kontrollcsoportban (0,88 cDNM) – a radaros csoportban 1,48 cDNM volt –, vagyis a mutációhalmazok jelenléte szoros kapcsolatban áll a szülők, különösen az apák sugárterhelésével.

Ugyanakkor a tanulmány szerzői szerint fontos megállapítás, hogy a vizsgált gyerekeknél az egészséget érintő kockázat összességében alacsony maradt. Ennek oka részben az lehet, hogy a mutációk jelentős része a nem kódoló DNS-szakaszokban helyezkedik el, így nem befolyásolják közvetlenül a fehérjéket kódoló gének működését.

A vizsgálatnak természetesen vannak korlátai, hiszen a sugárterhelés pontos mértéke évtizedekkel ezelőtti történelmi adatokon és régi mérőeszközökön alapul, így becsléseken nyugszik. Emellett a részvétel önkéntes volt, ami szelekciós torzítást okozhatott, mivel azok jelentkezhettek nagyobb valószínűséggel, akik gyanították a kitettséget. Ennek ellenére a vizsgálat fontos mérföldkő, mert elsőként szolgáltat közvetlen bizonyítékot a hosszan tartó, alacsony dózisú sugárzás öröklődő genetikai nyomaira.

Az eredmények egyértelműen aláhúzzák a sugárvédelmi előírások és a hosszú távú monitorozás jelentőségét.

(Forrás: Science Alert, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Kezdenek kifogyni a NASA érvei, egyre valószínűbb, hogy élet nyomaira bukkantak a Marson A Curiosity marsjáró olyan szerves molekulákat talált a Marson, amelyekre egyre nehezebb kizárólag nem biológiai magyarázatot találni.

Egy új elmélet alapjaiban írja át a Föld vizének eredetét Úgy tűnik, a Föld vizének nagy része már a bolygó kialakulásának korai szakaszában jelen volt, nem pedig későbbi aszteroida becsapódások hozták.

25 milliárd kilométerről fogták be a világ legtávolabbi ember alkotta eszközének jelét amatőr csillagászok Holland amatőr csillagászoknak sikerült befogniuk a NASA legendás űrszondájának, az 1977-ben útnak indított Voyager–1-nek a jelét, amely immár 25 milliárd kilométerre jár a Földtől.