Jó hír is jöhet Milánóból

Kutatók egy csoportja, Ph.D. Silvia Belladitta, az Insubria Egyetem hallgatója vezetésével, a milánói Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) megbízásából, Alberto Moretti és Alessandro Caccianiga felügyelete alatt megfigyelte a legtávolabbi blazárt, amelyet eddig felfedeztek, ami a PSO J030947.49+271757.31 névre hallgat. A PSO J0309+27 fénye abból a korból származik, amikor a világegyetem még kevesebb, mint 1 milliárd éves volt, csaknem 13 milliárd évvel ezelőtt. 

A kutatók szerint a felfedezés fontos részleteket árulhat el az ősi fekete lyukakról, és szigorú korlátokat szabhat az univerzum evolúciójának elméleteire nézve. Miközben azt már eddig is gyanították, hogy az objektum távol van, és a Swift Űrtávcső megfigyelései azt is megmutatták, hogy röntgenteljesítménye megegyezik a többi blazáréval, azt csak a Large Binocular Telescope (LBT) által az optikai Multi-Double Object Spectrograph (MODS) segítségével végzett megfigyelések erősítették meg, hogy rekord-döntően távoli ez a blazár, a legtávolabbi megfigyelt ilyen égitest az ismert világegyetemben.

Szupermasszív fekete lyukak

A blazárok az aktív galaktikus magoknak (AGN) nevezett osztály legfényesebb objektumai közé tartoznak, amelyek valójában szupermasszív fekete lyukak (SMBH) a galaxisok központjában. Azért aktívak, mert körülöttük ionizált gáz korongja vagy gömbje található, amely táplálja a több hullámhosszon észlelhető kibocsátást. Figyelemre méltó, hogy ez a blazár az egyik legkorábbi, legtávolabbi SMBH, amelyet nem fed el távcsöveink elől a por (ellentétben a legtöbb AGN-nel). 

A por hiánya lehetővé teszi a csillagászoknak, hogy az objektumot a teljes elektromágneses spektrumon keresztül tanulmányozzák, és hiánytalan képet alkothassanak annak tulajdonságairól. A felfedezést leíró cikk első szerzője, Belladitta elmondta:  

„A szemünk előtt megjelenő spektrum először megerősítette, hogy a PSO JO309+27 valóban egy AGN, vagy galaxis, amelynek központi magja rendkívül fényes, mivel a közepén egy, az általa elnyelt gázok és csillagok által táplált szupermasszív fekete lyuk van.

"Ezenkívül az LBT által beszerzett adatok azt is megerősítették, hogy a PSO J0309+27 valóban nagyon távol van tőlünk, fénye színének a piros szín felé történő elmozdulása, avagy vagy vöröseltolódása 6,1-es rekordértékű, amelyet soha nem mértünk még hasonló objektumnál.”

Adatok a korai univerzumból

„Egy blazár  megfigyelése rendkívül fontos. Minden ilyen felfedezett forrás esetében tudjuk, hogy 100 hasonlónak kell lennie, de a legtöbb eltérően orientálódik, és ezért a jele túl gyenge ahhoz, hogy közvetlenül megpillanthassuk. A PSO J0309+27 felfedezése először teszi lehetővé számunkra, hogy számszerűsítsük a korai univerzumban jelen lévő erős relativisztikus jetekkel rendelkező AGN-ek számát.

Ezekből az új, még fejlesztés alatt álló LBT megfigyelésekből azt is meg tudjuk becsülni, hogy a PSO J0309+27 jet központi motorja egy olyan fekete lyuk, amelynek tömege körülbelül 1 milliárdszorosa a napunk tömegének.

Felfedezésünknek köszönhetően elmondhatjuk, hogy az univerzum életének első milliárd évében nagyszámú, rendkívül hatalmas fekete lyuk létezett, amelyek erős relativisztikus jeteket bocsátottak ki.

Az eredmény szigorú korlátokat állít azoknak az elméleti modellek világában, amelyek megpróbálják megmagyarázni ezeknek a hatalmas fekete lyukaknak az eredetét univerzumunkban." - mondta el Belladitta. A tanulmányt az Astronomy & Astrophysics folyóiratban tették közzé.

(Forrás: TechExplorist Képek: Rawpixel)