Az űrutazás fejlődése, az alapkoncepció tekintetében legalábbis kiszámítható mederben csordogál: egyre erősebb hajtóművek egyre erősebb rakétákat eredményeznek – időnként persze a szükséges erőt egy újfajta technológia szolgáltatja. De mi lenne, ha tényleg elkezdenénk az adott kereteken kívül gondolkozni? Ebben ez esetben az igazán hosszan tartó utazáshoz nem használnánk járműveket, hanem az egész Naprendszerrel együtt utaznánk. A Naprendszer mozgatása az elméletileg létező legkényelmesebb megoldás: hiszen a fárasztó költözködés helyett az egész lakást mozdítjuk arrébb. Elméletileg maga az elképzelés is egyszerű, mivel a Nap gravitációja miatt minden állandó pályán maradna a rendszerben.

És mégis mire lenne jó egy ilyen kolosszális vállalás? Például elkerülhetnénk a különböző kozmikus katasztrófákat, például a szupernóvákat.

Matthew Caplan, az Illinois Állami Egyetem nukleáris asztrofizikusa pedig épp a fenti radikális ötletet fejtette ki, aminek lényege tehát a Naprendszer mozgatása a Nap “eltolása” segítségével. Caplan az úgynevezett “csillaghajtóművel” kapcsolatos terveit a 2019. decemberi Acta Astronautica közölte.

Caplan szerint ilyen csillaghajtóműveket, vagyis egy teljes csillagrendszer mozgását lehetővé tevő megastruktúrákat fejlett civilizációk építhetnek, akár a fentebbi vészhelyzeti forgatókönyvek, de akár kolonizációs céllal. Caplan szerint kétféle konstrukció elképzelhető: egy nagy passzív napvitorla, amely a Shkadov tolóhajtóműhöz hasonló, és egy aktív termonukleáris sugárhajtómű, amelyet a Bussard ramjet inspirált.

A Shkadov hajtóműre emlékeztető megoldás lényege egy vékony, tükörszerű napvitorla, amely a nap pólusai felettt helyezkedik el. Ez a vörösvértestnél is vékonyabb vitorla a napsugárzást használja fel tolóerő létrehozására, amint az a tükörről visszaverődik. Ez a módszer relatíve lassú utazást tenne lehetővé: 230 millió év alatt 100 fényévnyire tolná a Napot, ami így viszont nem jön szóba akkor, ha a cél egy szupernóva-robbanás elkerülése.

Életképesebb megoldás a “Caplan thruster”, amely már egy aktív tolómotor, amelyet fotonrészecskék termonukleáris robbanásai hajtanak meg. Ez a konstrukció, amelyet a hatvanas évekbeli Bussard ramjet inspirált, fúziós energiát használna, és több millió tonna üzemanyagot igényelne másodpercenként. A motor fúziót hozna létre a napszélben összegyűlt anyagokból egy óriási elektromágneses mező segítségével, további energiát pedig a Nap körüli Dyson-gömb szolgáltatna.

A Caplan tolómotornak két fúvókája lenne: az egyik a Nap felé irányított hidrogént használ, hogy elkerülje az ütközést, a másik pedig héliumot használ, és Nappal ellentétes irányba néz – így nettó lendületet generál. Egy ilyen megakonstrukció segítségével már kikerülhető lenne egy szupernóva robbanás, mivel 10 millió éves időtartamon belül változtatná meg a rendszerünk galaktikus pályáját.

Azonban egy terjeszkedő és megfelelően fejlett civilizáció számára mindkét hajtómű rendkívül hasznos lehet.

Ha pedig már most léteznek ilyen megastruktúrák, akkor azok elméletileg akár a jelenlegi csillagászati eszközökkel is megfigyelhetőek – vagyis ez egy új módszer lehet a fejlett földönkívüli civilizációk észlelésére a csillagok mozgásának manipulálása alapján.

Caplan végső következtetése, hogy csillaghajtómű elegendő gyorsulást tud produkálni ahhoz, hogy évmilliós időtávlatban eltérítse a csillagokat és ezzel együtt a teljes bolygórendszert anélkül, hogy rövid távon megbolygatná magát a rendszert. Bár ez a koncepció a hatalmas időskálák miatt talán nem tűnik praktikusnak, Caplan azzal érvel, hogy egy fejlett civilizáció több millió évre előre képes tervezni, és kiszámítani a hasonló kozmikus eseményeket.

(Forrás: Big Think, Science Direct, A cikkhez használt képet a DALL-E generálta/raketa.hu)