Azzal a hatvanas évek óta tisztában voltak a kutatók, hogy az életkor és a DNS-metiláció között erős az összefüggés. Egy frissen publikált tanulmány viszont rengeteg gerinces, köztük kihalt fajok átlagos élettartamának a tanulmányozására használta fel az előbbi összefüggés alapján kifejlesztett módszert.

Mi az az epigenetika, és mi köze az életkorhoz?

Az epigenetika a modern biológiában több jelentéssel is bír, számunkra ezek közül most az a fontos, amely egy szervezet fejlődését és ennek kapcsolatát a DNS-sel vizsgálja. Ilyen lehet az öregedés kihatása a DNS-re.

Ennek megfelelően az úgynevezett epigenetikus óra lényegében olyan biokémiai vizsgálatot jelent, mely segítségével megbecsülhető egy élőlény kora.

A vizsgálat alapja, hogy az idő elteltével a DNS adott szakaszához (CpG-szigetekhez) metil csoportok kötődnek. A részletesebb folyamat leírását egy hazai tanulmányból idézném: „A CpG-szigetek általában gének promóter szakaszában, illetve különböző regulátor régióiban találhatók és többségében védettek a DNS-metilációval szemben. A fejlődés során bizonyos promóter régiókban elhelyezkedő CpG-szigetek metilálttá válnak, így az általuk szabályozott gének nem fejeződnek ki.”

A CpG szigetek metilációját okozhatja például az öregedés. A kutatók tehát arra jutottak, hogy ezeknek a metilcsoportoknak a mérésével meghatározható egy adott élőlény kora. Idővel arra is rájöttek, hogy bizonyos gének metilációja összefüggésben áll az élőlény várható élettartamával. Ám egészen eddig egyetlen tanulmány sem vizsgálta ezzel a módszerrel a különböző állatfajok szélesebb spektrumának az élettartamát.

Miért érdekes, hogy hány év jutott egy állatnak?

Az állatok élettartamának az ismerete számtalan területen lehet hasznos. Ilyen a vadvilág megőrzése vagy bizonyos veszélyeztetett fajok esetén annak meghatározása, hogy melyik populáció lehet egyáltalán életképes. De mindez bizonyos iparágak, úgy mint a halászat számára is jelentőséggel bírhat.

A gerincesek élettartama között hatalmas különbségek akadnak. Az Eviota sigillata egy kicsi hal, amely csak 8 hétig él. A grönlandi cápa ugyanakkor kihúzza akár 400 évig is.

Egy csomó állat élettartama viszont nem ismert. A legtöbb szám mindössze körülbelüli érték, amely pár fogságban tartott egyed ismert életkora alapján történt becslésből született. A hosszabb ideig élő fajok esetében külön nehézség, hogy ezek akár túlélhetik a kutatóikat is. A DNS-alapú élettartam meghatározás másik nagy előnye, hogy akár kihalt fajok esetében is alkalmazható.

A kutatás menete

A kutatásban 252 nyilvános adatbázisból elérhető genomot hasonlítottak össze egy másik, bizonyos állatok ismert élettartamát felsoroló adatbázissal. Ez alapján sikerült meghatározni az állatok élettartamát annak vizsgálatával, hogy 42 adott gén közül melyiken történt metiláció. A módszer pedig – ahogy arról fentebb is szó esett – arra is jó, hogy kihalt fajok élettartamát állapítsák meg a segítségével.

Mi, ti, ők – ki meddig él?

A vizsgálat szerint például a grönlandi bálna, amelyet sokáig a világ leghosszabb életű állatának tartottak, 268 évig él. Ez pedig 57 évvel több az eddig talált legöregebb egyed koránál, tehát ennek a fajnak az egyedei akár a korábban meghatározottnál is tovább élhetnek. A gyapjas mamut élettartama 60 év volt, amely elég hasonló a mai afrikai elefánt 65 évéhez. A pinta-szigeti óriás teknős élettartama duplája a mamuténak, tehát 120 év, a faj utolsó, ismert példánya, Magányos George 112 évesen pusztult el 2012-ben.

Közelebbi rokonainkra áttérve a neandervölgyi ember élettartama 37,8 év lehetett, mellyel alig maradt le a mi nyüves kis 38 évünk mögött. Esetünkben szerencsére az orvostudomány és a modern életmód jócskán kitolta ezt.

(Kép: Pixabay)