A legokosabbak

A papagájokat általában zöld, vörös vagy kék madarakként képzeljük el, de ezeknek a különleges madaraknak a világa sokkal változatosabb, mint gondolnánk. Valójában 393 egyedi papagájfaj van, amelyek erősen különböznek egymástól. A bronz szárnyú papagájoktól a sárgabóbitás kakaduig, ezek a madarak mindig meglepnek bennünket okosságukkal játékosságukkal és ravaszságukkal. Tehát, tegye fel a kezét, aki hallott már a Pesquet papagájról, más néven a drakula-papagájról?

A drakula-papagáj ragyogó skarlát tollai, mint éjsötét selyembélés, ami egy viharvert felöltő belsejéből villan elő, tökéletesen szemben állnak poros, szürkésfekete mellkasával, hátával vagy farktollainak sötétjével. Ezek a feltűnő tollak a helybéli vadászok célpontjává tették a fajt, amelynek egyedszáma a növekvő élőhely-veszteséggel együtt veszélyesen alacsony szintre esett vissza.

Megtermett madár

A drakula-papagáj nagytestű, súlyos madár, csőrétől farkáig közel fél méteres, és a súlya majdnem egy kilogramm. Mindezt a tömeget szinte kizárólag füge fogyasztásával tartja fenn (ugye senki nem hitte el a vérivást?), amely annak is oka lehet a kutatók szerint, hogy miért lett ennek a különös papagájnak félig kopasz a feje.

Ahogy a keselyűk is elveszítették tollaikat a fejükön, a véres testeken történő lakomázás megkönnyítése érdekében (ők valóban ezt teszik, most nem viccelünk), úgy gondolják, hogy a drakula-papagájjal is ugyanez történt a ragacsos gyümölcsök fogyasztásának következményeként - a toll hiánya a csőr és a szem körül azt eredményezheti, hogy ezzel képes elkerülni arctollainak ragacsos masszaként való összetapadását.

A papagáj szirupos étrendjére mindenesetre olyan tökéletes a megoldás, hogy Matt Cameron, ausztrál papagájszakértő fel is teszi a kérdést:

„Ha a szennyeződés és a ragacsos tollak elkerülése jelentős evolúciós előnyt jelent az egyedek számára, meglepő, hogy a kopasz fej miért nem elterjedtebb a többi gyümölcsfogyasztó papagájfaj között?”

Egyedülálló faj

A drakula-papagáj az Indiai-óceáni szigeti papagájok Psittrichasinae alcsaládjának egyetlen tagja - ami ékes jele annak, hogy egyedülálló a saját fajtái között, egyedei főképp Új-Guinea hegységeiben találhatók meg. Hogy képet kapjunk arról, mennyire egyedülálló pontosan a faj, vegyük szemügyre közelebbről az „igazi papagájok” családjait. 

Az igazi papagáj szupercsalád, a Psittacoidea három családra oszlik: 

• Az elő a Psittacinaek (Valódi papagájformák), mely az afrikai papagájok családja, 11 ismert fajt foglal magában, közülük az egyik leghíresebb a Szaharától délre fekvő Afrikából, Madagaszkárról és az Arab-félszigetről származó szürke papagáj (Psittacus erithacus). 
• A második az ázsiai és az ausztráliai papagájok és az Agapornisok (szerelmes madarak) Psittaculidae családja, amelynek több száz tagja van, köztük lórifélék, a hullámos papagájok, és fügepapagáj. 
• A harmadik pedig a Psittrichasiidae család, amelyet két alcsaládra osztunk: a vasa papagájokra (Coracopsis), amelyek endemikusak Madagaszkárra és az Indiai-óceán nyugati részén fekvő más szigetekre, és a Psittrichasinae-re, melynek egyetlen tagja van, a mi ominózus drakula-papagájunk. 

A drakula-papagáj nemcsak olyannak tűnik, mint amit leginkább egy Disney gazember vállán ülve képzelnénk el, de a hangja is hátborzongató. Hívását „durva ráspolyos morgásként” és „elnyújtott sikításként” írják le, akik már hallották a hangot, amit a madár repülés közben hallat.

Mind a hímek, mind pedig a tojók nagyon hasonlóak, az egyik különbség közöttük az, hogy a hímeknek vörös foltok vannak a fülük mögött is. A pesquet-papagájokat veszélyeztetettként sorolták be az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listájára.

(Forrás: AustralianGeographic Képek: Flickr, AG)