2006-ban az arizonai Catalina Sky Survey csillagászai egy kisméretű, természetes holdat vagyis “miniholdat” azonosítottak, amely ideiglenesen keringett a Föld körül – az objektum a 2006 RH120 nevet kapta. Hasonló felfedezés történt 2020-ban – ekkor egy másik miniholdat, a 2020-as CD3-mat fedezték fel. A Holddal ellentétben a miniholdak csak röpke kalandok a bolygónk szempontjából: rövid ideig keringenek a Föld körül, mielőtt kilökődnének a bolygónk körüli pályáról. A miniholdak felfedezése azonban nem csak tudományos érdekesség, hanem komoly potenciál: a miniholdak és a Föld-közeli aszteroidák platformként való felhasználása az űrkutatás és a bolygóközi utazás szempontjából kritikus technológiák tesztelését tenné lehetővé. Sőt még ennél is többet.

A témáról a Live Science írt hosszabb cikket, amit alább összefoglalunk.

Richard Binzel, a Massachusetts Institute of Technology munkatársa úgy véli, hogy a miniholdak mérföldkövekként szolgálhatnak az űrben való tartózkodás eltanulásához – így segítenék a Marsra irányuló, sőt akár az azon is túli küldetéseket. A miniholdak közelsége a Földhöz elérhető célpontokká teszik őket, ami azt jelenti, hogy az oda történő utazás lényegesen kevesebb üzemanyagot igényel más égitestekhez képest. Ez a hozzáférhetőség csökkentheti az űrmissziók költségeit és komplexitását, ideálissá téve ezeket az égitesteket a meghajtórendszerek, az életfenntartó rendszerek és egyéb, a mélyűrkutatáshoz szükséges technológiák tesztelésére.

A minihold viszont nem csak tesztplatform: erőforrásokat is lehetne itt bányászni, elsősorban vizet, amely elengedhetetlen mind az asztronauták számára, mind pedig rakéta-üzemanyag összetevőként. A jelenlegi űrmisszióknak ugyanis minden szükséges vizet és üzemanyagot a Földről kell szállítaniuk, ami jelentősen növeli a költségeket és a küldetések összetettségét. A Föld-közeli aszteroidák azonban, beleértve a miniholdakat is, ásványokat és vizet is tartalmazhatnak – így űrbeli “benzinkútként” forradalmasíthatnák az űrutazást, egyben könnyebbé tehetik a Marsra és más távolabbi célpontokra irányuló küldetéseket.

A minholdak kapcsán a legnagyobb kihívás jelenleg, hogy csak rövidebb időre szegődnek bolygónk kísérőtársául. A közeljövő teleszkópjai, például a Vera C. Rubin Obszervatórium és a NEO Surveyor azonban várhatóan javítani fogják a miniholdak észlelését, így növelhetik a sikeres küldetések esélyét ezekre a természetes műholdakra.

(Kép: Nicholas Forder)