Az ESA Gaia űrteleszkópja 2013-ban indult el űrbeli állomására, a Földtől másfél millió kilométerre található második Lagrange-pontra, ahol a tengelye körül állandóan forogva tartja szemmel az égi történéseket és gyűjti az adatokat több mint kétmilliárd csillagról. Ezeknek az adatoknak a segítségével a csillagászok rendkívül pontos megfigyeléseket tehetnek és egészen részletes térképet készíthetnek a Tejútrendszerről, amivel a galaxisunk eredetével, evolúciójával és működésével kapcsolatos kérdésekre kaphatnak válaszokat.

A Gaia misszió során rendszeresen, néhány évente jelentetnek meg katalógusokat az előző megfigyelési fázisban begyűjtött adatokról és ezek elemzése révén akár évekkel később is fedezhetnek fel érdekes újdonságokat a csillagászok. A tavaly júniusban nyilvánosságra hozott harmadik katalógus adatai között olyan szokatlan jelenség nyomára akadtak a kutatók, aminek köszönhetően a fekete lyukak egy új családját sikerült meghatározni és egyúttal a Földhöz legközelebb eső fekete lyukakat detektálni.

A Gaia BH1 és Gaia BH2 fekete lyukak az ESA leírása szerint

"galaktikus mértékkel a kozmikus hátsó udvarunkban találhatóak",

a Gaia BH1 1560 fényévre, a BH2 3800 fényévre, előbbi a Kígyótartó, utóbbi a Kentaur csillagképben.

A fekete lyukak különlegességét a közelségükön kívül a felfedezésük módja adja, azt ugyanis csak közvetett módon, a hozzájuk tartozó csillagok fényének periodikus elhalványodásából lehetett kikövetkeztetni. A tíz naptömegű fekete lyukak ugyanis semmilyen sugárzást nem bocsátanak ki, ami alapján "láthatóvá" válhatnának a teleszkópok előtt, vagyis a megfigyelésük eltér minden eddigi fekete lyuk észleléstől. A fekete lyukak fényét más esetekben az általuk beszippantott anyag aktivitása és az ebből származó sugárzás adja, de a Gaia BH1 és BH2, először a megfigyelések történetének során, "valóban feketék és csak a gravitációs hatásuk által detektálhatóak" - írja az ESA.

Az egyik lehetséges magyarázat erre a sajátos jellegre a két fekete lyuknak a csillagaiktól való messzesége lehet, mivel az nagyobb a szokottnál: a BH2 1277 nap alatt kerüli meg a kísérő csillagát, egy vörös óriást. A nagy távolság miatt kevésbé hat a csillagokra a gravitációs hatásuk és kevesebb anyagot tudnak elszívni tőlük. A láthatatlan fekete lyukak egy teljesen új családot jelentenek a korábban felfedezett fekete lyukak csoportján belül, de egyelőre ennek a családnak csak ez a két tagja ismert. A kutatók szerint azonban a Gaia BH1 és BH2-höz hasonló bináris rendszerek, amelyeknek tagjai nagyon messze keringenek egymástól, valójában gyakoriak lehetnek az univerzumban, csak a sugárzás hiánya miatt nehezen észrevehetőek a teleszkópos észlelések során.

(Fotó: ESA/Gaia/DPAC;CC BY-SA 3.0 IGO, GAIA/ESA, DPAC, CC BY-SA 3.0 IGO)