A futópad elődje egy 19. századi kínzóeszköz volt

2020 / 01 / 03 / Perei Dóra
A futópad elődje egy 19. századi kínzóeszköz volt
Elég nehéz elképzelni, hogy amiben ma sokan egészséges életmódjuk fenntartásának egyik eszközét látják, attól valamikor emberek ezrei rettegtek, és nem is ok nélkül. Mert ha valakit egyszer ráállítottak, életkedve alighanem szempillantás alatt elillant. Már amennyiben túlélte a gyakran több órás tortúrát.

Feltalálója, egy bizonyos Sir William Cubitt mérnök úgy gondolta, hogy módszerével a legmakacsabb természetű foglyok is kezes báránnyá nevelhetők, és többet eszük ágában sem lesz idealista álmokat kergetni. Cassie Arnold történész szerint akkoriban több büntetés-végrehajtásban dolgozó úgy gondolkodott, hogy az 'ipar szokásait' a börtönben kell elsajátítani, amihez a poklok poklán keresztül vezet az út. Feltalálása a század elejéhez kötődik, amikor is az angol büntetőszék

olyan kínzási módszer bevezetésén gondolkozott, ami gyakorlatilag felért a halálbüntetéssel." - mondja Vybarr Cregan-Reid történész. Hozzátette: az eszköz valóban olyan félelmetes volt, mint a híre.

A BBC összefoglalójából kiderül, hogy meglehetősen hosszú időbe telt, mire a taposómalmok használatát átvette az ipar és a mezőgazdaság. Működése persze a kezdetektől fogva megegyezett az általunk ismert malomkerékkel, csak éppen előbbi arra szolgált, hogy az elítéltek céltalanul lépegessenek rajta.

"A feladat egyszerre volt haszontalan és kimerítő, ráadásul azt a viktoriánus ideát hivatott közvetíteni, hogy ez egyfajta vezeklés bűneinkért." Arnold szerint a legdurvább börtönökben akár egy gyári műszaknak megfelelő ideig kínozták a rabokat.

A megerőltető feladat és a szegényes börtönkoszt együttese aztán komoly sérülésekhez, illetve hosszan elnyúló betegségekhez vezetett. Mindez azonban nem állította meg sem az USA-t, sem pedig Nagy-Britanniát az újabb gépek vásárlásában. Angliában egyébiránt elsőként 1818-ban használták, míg az Egyesült Államokban valamivel később, 1822-ben helyezték először üzembe a New York Városi Börtönben. - írja a Today in Science History. Hugh Macatamney egy 1909-es, New York történetét taglaló esszében részletesen beszámolt a taposógépek működéséről:

"...A közel két méter magas kőszerkezetet a börtön mellé állították; minden második percben megszólalt egy csengő, amikor is az éppen taposó fogolynak le kellett ülnie, és átadni helyét társának, amíg ismét le nem járt a két perc. És ez így ment több órán keresztül."

A kínzóeszköz csakhamar az USA-szerte elterjedt, folyamatos terrort csepegtetve az emberek szívébe. 1824-ben egy James Hardie nevű börtönőr a 'makacs fogvatartottak megzabolázó eszközének' nevezte a gépet, és szerinte nem a börtönök szigorú szabályai tartották rettegésben őket, sokkal inkább a kínzással járó monotonitás.

Az amerikai börtönigazgatók a taposómalom használatát idővel más kemény büntetésekre, például gyapotszedésre, kőtörésre vagy téglarakásra cserélték. Angliában viszont csak a század második felében tiltották be a módszer kegyetlenségére hivatkozva. Híres áldozata is volt a kínzásnak, méghozzá Oscar Wilde, angol író, akit 1895-ben, szexuális hovatartozása miatt ítéltek börtönre. Cregan-Raid szerint előfordult, hogy napi hat órát kellett az eszközön töltenie, ami minden erejét kiszipolyozta, szabadulása után három évvel pedig belehalt kemény fizikai megpróbáltatásaiba.

(Fotó: Britannica, hfe.co.uk)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.