A Hubble Űrteleszkóp 35 éves pályafutása alatt számos nagyszerű felvételt készített az űrbeli objektumokról, beleértve a Földet, a Tejútrendszer jelenségeit, de még a sok millió fényévnyire lévő galaxisokat is. A szonda 1990-ben hagyta el a Földet, és azóta a NASA adatai szerint 1,6 millió megfigyelést tett, a képei között pedig olyan, ikonikussá vált felvételek találhatóak, mint amelyek a Teremtés Oszlopait, vagy a Shoemaker-Levy 9 üstökös Jupiterbe való becsapódását mutatják be.
Pedig a Hubble első képei nem sikerültek tökéletesre. Az indítás után kiderült, hogy a teleszkóp főtükrének egészen apró hibája miatt a Hubble csak homályos, a kelleténél jóval elmosódottabb képeket tudott küldeni az irányítóközpontnak, amelyek a várt tudományos megfigyelések számára nem voltak elég tiszták. A felfedezés nagy csalódást okozott ugyan, de a kutatók szerencséjére évtizedekkel ezelőtt még volt lehetőség az alacsony Föld körüli pályán keringő űreszköz javítására, így a hibát korrigálták, a Hubble Űrteleszkóp pedig megmenekült a kudarctól.
A Hubble 35 évesen is aktívan dolgozik, és nemrégen elkészítette azt a képét, amelyen rendkívül színes, álomszerű formában tárul elénk a Nagy Magellán-felhő gázokból álló formációja. A vattacukorfelhőket a teleszkóp WFC3 (Wide Field Camera 3) kamerája örökítette meg, és a felvételen jól láthatóak a porból és gázokból álló háló szálai, valamint a mögötte megbúvó csillagok, de a kép szépségét (mint ahogy a korábbi felvételeknél is) a színek adják -
amelyek azonban nem teljesen valódiak.
A Hubble ezt a képet összesen öt különböző filter használatával készítette le, pontosabban öt különböző filterrel készült különálló képből állították össze, a filterek pedig különböző hullámhosszú fényt engedtek át magukon. A teleszkóp képeit feldolgozó szakértők a filterek (hullámhossztartományok) mindegyikéhez egy-egy színt társítanak, és a végső árnyalatok ezeknek a kombinálásával születnek meg, némi alkotói szabadságot engedve az esztétikus végeredmény elérése érdekében.
A színek a tudósok munkáját is segíthetik a képek értelmezése során, hiszen sok információ kiolvasható a színek kavalkádjából, ha valaki tudja, melyik árnyalat mit jelent pontosan. A színek rendszere jól reprezentálja a valóságot, és az elektromágneses spektrumnak az emberi szem számára láthatatlan részéről is információkat nyújt - magyarázza a NASA. Az űr - és a rózsaszín űrvattacukor - tehát közel sem olyan szemkápráztató, mint a felvételeken, de a képek mégsem csapnak be minket teljesen.
(Fotó: NASA)