Egy új elmélet szerint az intelligens idegen civilizációk esetleges képesek lehetnek arra, hogy a rendszerük csillagait “hajtóművé” alakítsák, és ily módon fedezzék fel a galaxist. Bár ez az elképzelés természetesen erősen spekulatív, meglepő módon néhány ismert csillagrendszer mégis illeszkedhet ehhez – írja a LiveScience.

A csillagközi utazás hatalmas kihívás, elsősorban a hatalmas távolságok miatt. Mi a megoldás, a hibernálás? A féregjárat? Ha egy kicsit a “dobozon kívül” gondolkozunk, akkor a válasz az, hogy ahelyett, hogy elhagynák a csillagrendszerünket, a csillagrendszerrel együtt vágunk neki az útnak. Ennek megfelelően eléggé fejlett civilizációk felgyorsíthatják a saját csillagaikat, és a bolygóikkal, valamint az erőforrásaikkal együtt utazhatnak. Ehhez “mindössze csak” a csillag manipulálására lenne szükség, vagyis valahogy elérni például, hogy az égitest anyagkibocsátása asszimetrikus legyen – ez már elegendő tolóerőt generálna a kívánt irányba. De miért vágna bele bárki egy ilyen gigászi vállalkozásba? Például mert, mentené az irháját – vagyis elkerülne egy közeli szupernóva robbanást. Ám az önfenntartáson kívül szóba jön az új területek felfedezése, erőforrások keresése – magyarán a szokásos, extenzív indokok.

A bináris csillagrendszerek különösen alkalmasak lehetnek egy ilyen “utaztatásra”. Clement Vidal, a Brüsszeli Vrije Universiteit filozófusa egy friss, de a tudományos kiértékelésen egyelőre még nem átesett tanulmányában erre a lehetőségre hívta fel a figyelmet. A bináris rendszerek – amelyekben két csillag kering egymás körül – gyakoribbak és könnyebben irányíthatók, mint az egyedülálló csillagok. Vidal egy olyan rendszert modellezett, amely egy neutroncsillagból és egy alacsony tömegű kísérőcsillagból áll. Ez az elrendezés ugyanis pontos tolóerő-szabályozást és irányítást tesz lehetővé.

A módszer lényege tehát a csillaganyag egyenetlen kilökése. Például mágneses mezők vagy a csillag felszínének egyenlőtlen felmelegítését előidéző eszközök segítségével az elképzelt civilizáció irányítani tudná, hogy a csillag mely irányba bocsásson ki több anyagot. Ha ezt a technológiát a neutroncsillag közelében alkalmaznák, az intenzív gravitáció további energiát biztosíthatna. Az eszközök működtetését a csillag pályájának bizonyos pontjaihoz időzítve az egész rendszert irányítani lehetne, sőt akár a pályasíkon kívüli mozgás is lehetővé válna.

Meglepetésre a galaxisunkban található néhány bináris rendszer, amely megfelel a fentebbi elméleti modellnek: például a PSR J0610-2100 “fekete özvegy” pulzár vagy a PSR J2043+1711 “redback” pulzár. Ezek a rendszerek jelentős gyorsulást mutatnak, habár a viselkedésük valószínűleg természetes folyamatok eredménye. Vidal szerint azonban bár alacsony a valószínűsége, hogy ezeket tényleg egy fejlett civilizáció irányítaná – azért ezeknek – biztos, ami biztos – érdemes lehet alaposabban is körmére nézni.

(Művészi illusztráció egy kettős csillagrendszerről, forrás: International Gemini Observatory/NOIRLab/NSF/AURA/J. da Silva)