A Golf-áramlás mintegy ma 1,4 petawatt hőt szállít. Amennyiben a kontinensünket melegen tartó áramlás tovább gyengül, az katasztrofális következményekkel járhat az Egyesült Királyságra, Írországra, Franciaországra, sőt az egész Mediterránumra és sok más helyre is.
Évezredek óta az Atlanti-óceáni körforgási rendszer (Atlantic Meridional Overturning Circulation - AMOC), közkeletű nevén a Golf-áramlat rendszere határozza meg Észak-Európa éghajlatát.
Ezt megelőzően az AMOC 12 ezer évvel ezelőtti, szinte teljes leállását tekintik a “Nagy fagy” (Younger Dryas) esemény előidézőjének, melynek során a világ rövid időre visszacsúszott a nemrégiben maga mögött hagyott jégkorszakba.
Mivel az óceanográfusok vitatták, hogy a legutóbbi gyengülés miként viszonyul a múltbeli mozgásokhoz, és nem tudnak megegyezni, hogy véletlenszerű csökkenésről vagy egy ijesztő trend kezdetéről van-e szó, Stefan Rahmstorf professzor, a Potsdami Klímahatáskutató Intézetből egész csokornyi bizonyítékot állított össze az AMOC erejének változásáról, egészen az időszámításunk szerinti 400 óta.
"A Golf-áramlat rendszere úgy működik, mint egy óriási szállítószalag, amely az egyenlítőtől felfelé meleg felszíni vizet szállít felfelé északra, és hideg, alacsony sótartalmú vizet küld vissza délre a mélyben. Közel 20 millió köbméter vizet mozgat másodpercenként, ami majdnem százszorosa az Amazonas vízhozamának"- írta Rahmstorf közleményében.
Az áramlat csak a 20. Század közepe óta 15 százalékkal gyengült, és az óceán üledékei, a jégmagok, a korallok és még a fák gyűrűi is pontosan jelzik erejét a korábbi időkben. Egyenként, minden áramlat-erősség-indikátor tartalmaz hiányzó periódusokat, vagy variációkat, melyek elegendőek ahhoz, hogy rengeteg bizonytalanságot vigyenek a rendszerbe.
Összefoglalva őket, egyben azonban Rahmstorf és társszerzői a Nature Geoscience tudományos folyóiratban arra a következtetésre jutottak, hogy a történet egyértelmű: a Golf-áramlat legalább 1600 éve nem volt ilyen gyenge.
Az AMOC motorja az Atlanti-óceán északi részén áramló sűrű sós víz, a rendszerbe kerülő könnyebb súlyú édesvíz azonban megzavarja a folyamatot. A tudósok félelme az, hogy a környező területekről érkező csapadékmennyiség vagy a jégolvadás elegendő lesz ahhoz, az egész folyamatot leállítsa.
Észak-Európa sajnos egy éghajlati rendellenességben, egy klímakivételben él. A világon sehol máshol nincsenek ilyen optimális körülmények az emberi túléléshez, ilyen messze az egyenlítőtől.
Amikor Jacques Cartier felfedezte Labradort, annyira sivárnak találta, hogy így fakadt ki: „Ez az a föld, amelyet Isten Káinnak adott, hogy megbüntesse Ábel meggyilkolásáért”. Labrador alig fekszik valamivel északabbra, mint Cartier szülőföldje, a franciaországi Bretagne.
Évszázadokba tellett, mire az óceánográfusok megfejtették ezt a nagy rejtélyt, melynek eredménye a Golf-áramlat jótékony hatásának feltárása lett. Ez, és semmi más nem áll Cartier szülőföldje, Nagy-Britannia és Skandinávia, valamint az Északi-sark telei között. Meglehet, lassan Európában is közeleg a tél.
Ha az AMOC leáll, Európa az örök fagy fogságába kerül, egy olyan folyamat során, mely a normális téli lehülés sebességének ezerszeresével zajlik majd le, és amit hűen ábrázoltak a Holnapután című katasztrófafilmben. Ha ez bekövetkezik, akkor a ma még északra szállított víz már nem kerül elszállításra, és felgyorsítja a tengerszint emelkedését az amerikai keleti part mentén, elárasztva Florida jelentős részét.
Rahmstorf megállapításai ugyanazon a héten láttak napvilágot, amikor publikálták az Atlanti-óceán északi részébe kerülő édesvíz változásának sebességét bemutató modellt, mely épp annyira hozzájárulhat az AMOC leállításához, mint maga a rendszerbe kerülő édesvíz-mennyiség.
Ha ez a modell is helyes, akkor ez is jelentősen növeli a veszély kockázatát, mivel Grönland jégének egy esetleges hőhullám okozta hirtelen elolvadása - olyan esemény, mint amit 2019-ben láthattunk - elegendő lehet ahhoz, hogy kiváltsa a leállást.
(Forrás: IFLS Kép: Unsplash)