Koreai mérnökök az eddigieknél is mozgékonyabb és hatékonyabb robotkezet fejlesztettek, amelynek kompakt kialakítása lehetővé teszi, hogy a gyárakban alkalmazott robotkarokhoz csatlakoztatva azok teljesítményét jelentősen fokozza.
Az ipari tevékenységek során számtalan feladat elvégzését mechanikus karokra bízzák, amelyek végén az adott munka kivitelezéséhez szükséges fogó vagy egyéb alkatrészek találhatóak, ezekkel az emberek számára veszélyes vagy fáradságos feladatokat gyorsan és hatékonyan képesek elvégezni, olyannyira, hogy az autógyárak és más, összeszerelést, festést, csomagolást végző ipari telepek már szinte elképzelhetetlenek a segítségük nélkül. A Statista adatai szerint 2019-ben globálisan az összes újonnan használatba vett ilyen típusú egység egyharmadát az autóiparban alkalmazták, ez a trend különösen Japánban, Kínában, az Egyesült Államokban, Dél-Koreában és Németországban jellemző, ahol a nagy autógyártó cégek sok gyárat üzemeltetnek.
Sok-sok év eltelt már azóta, hogy az első robotkar, a George Devol feltaláló által megálmodott Unimate először bemutatta képességeit a nagyközönség számára és a prototípusból megszülető Unimate 1900 széria tagjai 1961-ben megkezdték a működésüket a General Motors telepein, de a karok még mindig hasonlóan néznek ki, mint elődjük, még ha képességeik és sebességük azóta jelentős mértékben növekedett is.
A hagyományos külső azonban akár a múlté is lehet hamarosan, legalábbis a Sungkyunkwan, az Ajou és a Korea Egyetem, valamint a KIMM mérnökei szerint, akik olyan robotkezet fejlesztettek, amelyet integrálni lehet a robotkarokkal is.
Ehhez elsősorban azt kellett megoldaniuk, hogy az aktuátorok, modulok és egyéb elektronikai alkatrészek ne egy külön egységben, hanem magában a kézben kapjanak helyet, ennek a kompakt kialakításnak köszönhetően pedig sokkal könnyebbé vált az eszköz csatlakoztatása a robotkarokhoz, azok jelentősebb átalakítása nélkül. Az ILDA egyes ujjai három-három pontnál, az "ízületeknél" képesek hajlani, úgy, mint a valódi emberi kezek esetében is (csak a hüvelykujj elrendezése különbözik), emiatt rendkívül hajlékonyak és precízebb mozdulatokra képesek. Noha a kéz összetett, csontokból és izmokból álló struktúráját nehéz pontosan utánozni egy mechanikus szerkezet megépítése esetén, de a koreai mérnököknek sikerült nem csak flexibilis, hanem erős kezeket létrehozniuk, amelyek stabilan tudnak fogni és (karhoz csatlakoztatva) megemelni akár 18 kilogrammos tárgyakat is.
Az ujjpercek végein érzékelőket, az ujjak és a tenyér belsejében 15 motort és mikrokontrollert helyeztek el, és arra is ügyeltek, hogy a kész eszköz súlya és mérete ne haladja meg túlságosan egy valódi kéz méreteit. Az ILDA végső változata így 218 milliméter hosszú és 1,1 kilogrammos lett, míg egy felnőtt emberi kéz átlagosan 16-19 centiméteres a leghosszabb ujj végétől a csuklóig és maximum fél kiló körüli a súlya, persze ez a testtömegtől, magasságtól és a nemtől is függ. A kutatók a tesztek során egy robotkarra szerelve tették próbára a mesterséges kéz képességeit, többek között egy olló és egy csipesz használatát vizsgálták. Utóbbi segítségével egy chipet kellett egy áramköri egységre felhelyeznie.
A robot mindkét feladatot sikerrel teljesítette, annak ellenére, hogy ezek a tevékenységek igen ügyes és kifinomult mozdulatokat igényelnek, emellett egy másik teszt alatt egy tojást is biztonsággal meg tudott tartani, valamint egy alumíniumdobozt is összepréselt. A mérnökök konklúziója alapján a robotkéz, ha egyelőre még nem is áll teljesen készen arra, hogy ipari munkákhoz használni lehessen, de további fejlesztések és kutatások alapját jelentheti, amelyek az ipari alkalmazáshoz, vagy a protézisként való használathoz vezethetnek.
A jövőben olyan újfajta tevékenységek elvégzésére is alkalmazzák majd az eszközt, amivel korábban még nem kísérleteztek: azt nem részletezték a tanulmányban, hogy ez alatt pontosan mit kell érteni, de a kutatók szerint már a papírvágás is jelentőségteljes előrelépést jelent az eddigi fejlesztésekhez képest. Később pedig, ahogy az a Gizmodónak tett nyilatkozatukból kiderült, még több érzékelővel, még nagyobb hajlékonysággal és akár mesterséges bőrrel is felruházzák, egy valóban emberszerű prototípust alkotva.
(Fotó: Getty Images/PhonlamaiPhoto)