Létezik fertőző rák? Nos, a rossz hír, hogy sajnos igen. Ami pedig különösen érdekes, hogy ilyen egy egyébként “halhatatlan” lénynél, a hidránál is megjelenhet.

A hidra a csalánozók (Cnidaria) törzsébe és a hidraállatok (Hydrozoa) osztályába tartozó nem, amely egyszerű felépítésű, édesvízben élő, sugaras szimmetriájú, ragadozó életmódot folytató állatokat foglal magába. Jelenleg ez az egyetlen nem a családjában. Ezek a lények híresek még az ivartalan szaporodásról is, amely során genetikailag azonos klónokat hoznak létre – lényegében tehát halhatatlanok. Ha azonban ezek a lények túl sok táplálékot fogyasztanak, akkor daganatok fejlődhetnek ki bennük, és meglepő módon ezek a daganatok átöröklődnek az utódokra is. Persze a hidra utód nyilván szívesebben örökölt volna lakást Pesten, de ez a sorscsapás legalább számunkra új kutatási lehetőséget nyit a fertőző rák kialakulásának és terjedésének vizsgálatában.

Bár a daganatok a többsejtű élőlényeknél általában előfordulnak, nagyon kevés olyan rákos megbetegedésről tudunk, amely az egyik egyedről terjed át a másikra. Néhány kivétel azonban létezik, például a tasmán ördögöknél, kutyáknál és egyes tengeri fajoknál, mint például a kagylóknál. A rákos sejtek átvitelének képessége ritka, de a megértése létfontosságú olyan fajok megóvásában, mint éppen a tasmán ördög, amelyet az arcot eltorzító daganatos betegség sújt.

Sophie Tissot, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) evolúciós ökológusa és csapata hidrák segítségével tanulmányozta ezt a jelenséget. A hidrákat több mint 15 éve vizsgálják, mivel laboratóriumi körülmények között is képesek spontán daganatokat kifejleszteni. Tissot és kollégái a Hydra oligactissal végeztek kísérleteket, hogy kiderítsék, hogyan alakulnak ki ezek a daganatok, és miként terjednek át egyik generációról a másikra.

A kutatók 50 hidrát gyűjtöttek össze a franciaországi Montaud-tóból, és replikálták azokat a körülményeket, amelyek korábban daganatnövekedéshez vezettek. Néhány hidrát nagy mennyiségű sós garnélarák lárvával etettek, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely elősegíti a daganatok kialakulását. Az idő múlásával 19 hidránál fejlődtek ki daganatok, és utódaikat, azaz “rügyeiket” öt generáción keresztül figyelték meg.

Az eredmények szerint azok a hidrák, amelyek daganatos szülőkkel rendelkeztek, négyszer nagyobb valószínűséggel fejlesztettek ki magukban daganatokat, annak ellenére, hogy a vizsgált összes hidra genetikailag azonos volt. Mindez tehát bizonyítja, hogy a daganatok valóban átadhatók a szülőktől a klónozott utódoknak. A kutatók továbbá azt is megfigyelték, hogy a daganatok átvitelének gyakorisága idővel nőtt, és az ötödik generációra a hidrák szaporodási mintái is megváltoztak. A daganatos hidrák korábban kezdték meg a szaporodást, valószínűleg túlélési stratégiaként, hogy minél több daganatmentes utódot hozzanak létre.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a természetben előforduló fertőző daganatos betegségek ritkasága a környezeti tényezőknek köszönhető, amelyek korlátozzák a terjedésüket. Ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy az emberi tevékenység által okozott ökológiai zavarok olyan feltételeket teremthetnek, amelyek elősegítik más fajoknál a fertőző daganatos megbetegedések kialakulását.

(Kép: utódot létrehozó, rügyező hidra, forrás: Ken Koll/iNaturalist)