Egy friss kutatás szerint a Hold milliárdok óta csendben „lakmározik” a Föld légköréből. A Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a bolyygónk felsőlégköréből származó apró, töltött részecskék a napszél és bolygónk mágneses mezeje révén eljutnak a Holdra, ahol beépülnek a felszíni rétegbe.
Ez az eredmény alapjaiban írja felül azt a 2005 óta uralkodó elképzelést, amely a NASA 1970-es évek Apollo-küldetéseinek mintáira épült. Az Apollo-missziók óta tudják a kutatók, hogy a Hold felszíni talajrétegében, a regolitban illékony anyagok, például víz, szén-dioxid, hélium, argon és nitrogén nyomai találhatók. Később az is kiderült, hogy ezek közül több – különösen a nitrogénionok – a Föld légköréből származhat, valószínűleg a napszél fújta őket állandó kísérőnkre. Sokáig úgy vélték azonban, hogy ez az anyagátadás csak azelőtt történhetett meg, hogy kialakult volna a Földet védő mágneses mező, mert azóta a magnetoszféra csapdába ejti a kiszabaduló ionokat.
Az új kutatás viszont kimutatta, hogy amikor a Hold áthalad a Föld napszéllel ellentétes irányba nyúló mágneses csóváján a részecskeátadás kifejezetten felerősödik. A számítógépes modellek szerint pedig a mágneses erővonalak nem akadályt jelentenek, hanem láthatatlan autópályaként terelik az ionokat a Hold felé. Ezek a részecskék pedig végül beépülnek a holdi talajba, megőrizve a Föld légkörének lenyomatát.
Mindez azt jelenti, hogy a folyamat nagyjából 3,7 milliárd éve, a magnetoszféra kialakulása után nem sokkal elindult, és még ma is tart. A kutatók szerint a holdi regolit így valóságos időkapszulává válhat, amely nemcsak a korai, hanem a későbbi földi légkör állapotát is megőrzi. Az olyan közelgő küldetések, mint a NASA Artemis-programja vagy Kína holdmissziói, ezért kulcsszerepet játszhatnak bolygónk múltjának feltárásában.
(Forrás: LiveScience, fotó: NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)
Ez is érdekelhet:
