Ezért kiemelten fontos olyan emberek felszólalása az ügy érdekében, akik nagy befolyással rendelkeznek, követőik megbíznak bennük, magyarán hitelesek. Kevésbé köztudott, hogy Japán egyik legnagyobb popsztárja azonban nem ember, de még csak nem is élőlény, hanem egy virtuális énekes, Hatsune Miku. A beszédszintetizátorból alkotott virtuális előadót ezúttal 'arra kérték', hogy szóljon néhány szót az elkerülhető COVID-19 fertőzések megállításának érdekében:

Vagy ott van Pepper, aki szintén nem egy átlagos híresség, hanem egy barátságos és közkedvelt robot, akivel japán kávézókban, illetve nagyobb áruházakban találkozhatnak a járókelők. Pepper ugyancsak kiveszi részét a Covid elleni harcból, és mivel robotként nem fertőződhet meg, minden tőle telhetőt elkövet a fertőzés megállításának érdekében. Ettől függetlenül persze valós személyek is részt vesznek a kampányban, mindenesetre kétségkívül érdekes módja ez a kommunikációnak annak érdekében, hogy mindenkihez eljusson az üzenet.

A fake news hatszor gyorsabban terjed a valódi híreknél

A Twitteren hárommillió felhasználó 2006 és 2017 között született posztját elemezték, az eredményekből pedig kiderült, hogy az álhírek jóval gyorsabban terjednek a valódi információkhoz képest. Soroush Vosoughi, a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatója és csapta összesen százhuszonhatezer, a Twitteren 2006-2017 között megjelent posztot elemzett: azokat történetként kezelték abban az esetben, ha a poszt valamilyen állítást támasztott alá, de nem kellett hiteles hírportálhoz kapcsolódnia - írja a New Scientist. A kapott eredmények a kutatókat is meglepték, merthogy az álhírek gyorsabban és szélesebb körben terjedtek a valós információkhoz képest, méghozzá témától függetlenül.

A valódi hírek hatszor annyi idő alatt érték el az ezerötszáz megosztást, mint az álhírek,

amiket egyébként hetven százalékkal nagyobb valószínűséggel megosztottak. A legtöbb valótlan információ politikai témát boncolt. Úgy tűnik, hogy noha rengeteg álprofil található a közösségi oldalakon, a valós felhasználók sokkal nagyobb eséllyel osztják meg az álhíreket, mint a kamufiókok. A kutatók külön megvizsgálták azt is, hogy mennyiben járulnak hozzá a botok a valótlan információk terjedéséhez, azonban az eredmények szerint azok ugyanolyan arányban osztanak meg álhíreket, mint valódiakat. Az emberek sokféle okból adják tovább a valótlan dolgokat, de az egyik legvalószínűbb, ha a poszt intenzív érzelmeket, például meglepetést vagy undort kelt a felhasználóban. Vannak azonban, akik nem azért osztják meg ezeket az információkat, mert igaznak hiszik őket,

sokkal inkább mert úgy tartják, hogy a követőik ezt akarják hallani.

Az intelligencia sem ment meg

Ha elég sokáig hallunk valamit, azt előbb-utóbb elhisszük. Mivel könnyebben dolgozunk fel számunkra már ismert információkat, hajlamosabbak vagyunk elhinni azokat akkor is, ha valójában semmi valóságalapjuk sincs. Legtöbben persze úgy vannak vele, hogy őket nem olyan egyszerű megvezetni, a The British Psychological Society által szemlézett kutatás eredményei szerint azonban ha elégszer találkozunk ugyanazon információval, kognitív képességeink és az intelligenciánk sem befolyásolja az álhírekkel szembeni ellenállásunkat.

Jonas De Keersmaecker és csapata a Genti Egyetemen hat kísérletet végzett, százkilencvenkilenc, illetve háromszázharminchat önkéntessel. A kutatók különböző módszereket használtak, de alanyaik többnyire először elolvastak egy hírösszeállítást, amely vegyesen tartalmazott igaz és hamis híreket, majd különböző kognitív teszteket töltöttek ki. Végül újraolvasták a híreket, de ezúttal újabbak is voltak köztük, és mindegyikről el kellett dönteniük, hogy igaz-e vagy hamis. A hetedik kísérlet hasonló volt, csak éppen abban politikai témájú cikkeket találtak a résztvevők. Az eredmények szerint

intelligenciától és kognitív képességektől függetlenül, minél többször találkoztak egy hírrel, annál nagyobb valószínűséggel gondolták igaznak.

„A kapott eredmények összhangban vannak azzal az állítással, miszerint az információfeldolgozás nem az egyéni elfogultságon vagy ítélőképességen múlik, sokkal inkább az igazság iránti igényen, ami a legtöbb kontextusban igazolható” – magyarázzák a kutatók. Magyarán nincs szó olyasmiről, hogy van egy butább csoport, amelyik mindent elhisz, amit hall, és egy másik, ami nem, hanem arról, hogy ha sokan mondják ugyanazt, akkor azt idővel mindenki valós információként kezeli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs különbség ember és ember között. Az eredmények szerint például az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kevésbé hajlamosak elhinni valamit, hiába hallják többször, ez pedig arra utal, hogy a memória és a megismerés bizonyos mechanizmusai kellenek ahhoz, hogy ez a pszichés folyamat működésbe lépjen. A jelenség pontos megismeréséhez azonban még további vizsgálatok kellenek.

(Fotó: Getty Images Hungary, Unsplash/Max_Muselmann)