A Southern University of Science and Technology csapata egy retró ihletésű meghajtóval 100 méternyi szalagon akár 36 petabájtot tud tárolni.

A „kazetta” (amely meglepően hasonlít a Fallout videójátékok adathordozóira) trükkje a következő: egy nylon–poliészter szalagra nyomtatott vonalkódok jelölik a „mappákat”. A fehér sávok felszívják a DNS-oldatot, a hidrofób fekete csíkok pedig nem engedik, hogy szétfolyjon. Olvasáskor a szkenner a megfelelő pozícióra teker, enyhén lúgos oldat megbontja a kettős spirált, az egyik szál a szalagon marad, a másikat szekvenálják és bitekké alakítják. Törléskor restrikciós enzimek kivágják a régi szálat, majd új tartalom írható. A fájlokat egy könnyen lefejthető kristályréteg védi, így szobahőmérsékleten akár három évszázadig stabilak lehetnek.

„A cél egy ultrasűrű, évszázadokig tartós, az elektronikák gyors elavulásától független tároló” – mondja Jiankai Li.

A sűrűség ígéretes: 1 gramm DNS elvben 455 exabájtot képes tárolni.

A prototípus egy, négy kirakódarabokból álló képet kódolt és visszaolvasott. A lelkesedés mellé azonban józan hang is társul:

„Ma még nem praktikus; a DNS-szintézis költsége és sebessége a szűk keresztmetszet” – figyelmeztet Jeff Nivala.

(Kép: Southern University of Science and Technology)