A Keeling-görbe az egyik legfontosabb és legpontosabb tudományos eszköz a klímaváltozás hatásainak tanulmányozásában, a grafikon ugyanis az 1958 óta begyűjtött adatok alapján ábrázolja a légköri szén-dioxid szintjének változását és ezáltal jól mutatja a globális felmelegedés intenzitásának növekedésével kapcsolatos összefüggést is. A görbe alapját adó adatok a Hawaiin található Mauna Loa Obszervatóriumban lévő mérőeszköz méréseiből származnak, amelyet Charles David Keeling, a Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársa helyezett üzembe 1957-ben. Az akkor még csak egy éves obszervatórium 3,4 kilométeres tengerszint feletti magasságon ideális helyszínt biztosított és biztosít azóta is az adatgyűjtés elvégzéséhez a tiszta levegő és az emberi tevékenységektől mentes környezet miatt, egy dolog azonban mégis kockázatot jelenthet a mérésekkel kapcsolatban: a vulkán közelsége.

A Mauna Loa vulkán a világ legnagyobb aktív tűzhányója, aminek kúpja 4170 méteres magasságba emelkedik és a múltban rendszeresek voltak a kitörései. 1843 óta összesen 33 alkalommal kelt életre, de az utolsó kitörése óta szokatlanul sok idő telt el: 38 évig merült álomba a vulkán. November 28-án az aktivitását felügyelő USGC (United States Geological Survey, az Amerikai Egyesült Államok kormányának földtani intézete) újból tevékenységet észlelt a Mauna Loán és a nap folyamán 250 000 tonna kén-dioxid kibocsátását detektálták. A vulkánkitörés során a lávafolyam irányából arra következtettek az intézet munkatársai, hogy a lakott területekre nézve nem jelent veszélyt a tűzhányó és az északkeleti hasadékzónán kívüli területeken nem kell kitörésre számítani.

A lávafolyamok közül a legnagyobb és leghosszabb azonban éppen a Mauna Loa Obszervatórium közelében található úton haladt át,

helyi idő szerint november 29-én este nyolc órakor, és leállást okozott az épület energiaellátó rendszerében, elvágva az obszervatóriumban lévő mérőeszközöket az áramforrástól. Ehhez hasonló eset történt a legutóbbi, 1984-es kitörés során is, de a CNN-nek nyilatkozó Ralph Keeling (David Keeling fia) elmondása szerint most sokkal nagyobb a probléma, mivel tovább szünetelhet az adatgyűjtés, akár hónapokba is telhet, mire megoldják a problémát.

A Keeling-görbe elméletben 1958 óta mutatja a szén-dioxid szint alakulását, de valójában korábban is voltak kisebb kihagyások: az indulás évében például júniusban nem tudtak méréseket végezni a kutatók az energiaellátó rendszer hibája miatt. Szintén 1958-ban a szeptemberi és novemberi adatok is elvesztek, csak novemberben állt helyre a rend, miután Keeling saját maga látogatott el az obszervatóriumba, hogy megjavítsa az eszközt.

A globális felmelegedés monitorozásában a kisebb hibákkal és szünetekkel együtt is nagy szerepet játszanak ezek a mérések,

mivel a Keeling-görbe szolgáltatta az első határozott bizonyítékot a CO2 mennyiségének konstans növekedésére a légkörben és Keeling az adatok alapján össze tudta kötni a megfigyelt módosulásokat nem csak a fotoszintézis és a szezonális folyamatok okozta rendszeres változásokkal, hanem a fosszilis üzemanyagok egyre növekvő használatának hosszabb távú következményeivel is.

A Mauna Loa kitörése a USGC legfrissebb jelentése alapján most is zajlik, de a lakosság továbbra sincs veszélyben. A szén-dioxid szintet monitorozó berendezéseket a kutatók megpróbálják egy közeli, de a lávafolyamtól biztonságos távolságban lévő helyszínre átszállítani.

(Fotó: Scripps Institution of Oceanography/UC San Diego, USGC)

Az űrből látszik igazán, mennyire hatalmas volt az elmúlt évtized egyik legnagyobb vulkánkitörése A Tonga mellett fekvő Hunga Tonga-Hunga Ha'apai tűzhányó magyar idő szerint szombat reggel tört ki, több mint egyméteres szökőárt szabadítva a csendes-óceáni szigetországra. A kitörés hangját több ezer kilométerről is hallani lehetett, és az Egyesült Államoktól Ausztráliáig számos országban cunamiriadót rendeltek el miatta.