A 3I/ATLAS-t 2025. július 1-jén észlelte az ATLAS-rendszer; ez a harmadik ismert csillagközi látogatónk az 1I/ʻOumuamua és a 2I/Borisov után. A jelenlegi tudományos konszenzus szerint egy csillagközi üstökösről van szó, ami viszont mutat néhány izgalmas tulajdonságot, ha úgy tetszik: „anomáliát”.

„Úgy néz ki, mint egy üstökös, és üstökös módjára viselkedik” – mondta Tom Statler, a NASA kis égitestekért felelős vezető kutatója.

Az egyik ilyen anomáliát a James Webb-űrtávcső és a SPHEREx mérései mutatták: a 3I/ATLAS esetében a szén-dioxid és a víz aránya extrém, CO₂/H₂O = 7,6, ami jóval meghaladja a naprendszerbeli üstökösök tipikus értékét.

Egy belga–amerikai csapat szerint a legjobb magyarázat erre a galaktikus kozmikus sugárzás, vagyis a nagy energiájú részecskék évmilliárdos bombázásának való kitettség.

Modellezésük alapján ezek a sugarak szén-monoxidból szén-dioxidot gyártanak, és organikus anyagban gazdag, elsötétedett kérget építenek az üstökösmag felső 15–20 méterén. A most mért gázkibocsátás így csak ennek a „megdolgozott” zónának a mintáját veszi, a szűz belső rész pedig rejtve marad.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a kutatók szerint a 3I/ATLAS inkább laboratórium a kozmikus sugárzás vizsgálatára, mint üzenet egy távoli bolygórendszerből – vagyis nem segít minket közelebb vinni ahhoz, hogy távoli csillagrendszerek körülményeibe kukkantsunk; a jelenlegi megfigyelési módszereinkkel legfeljebb a csillagközi tér sugárzási viszonyaiba nyerhetünk némi betekintést.

A tanulmány még nem esett át a tudományos lektoráláson.