A NASA vizualizációján 22 röntgen bináris, vagyis kettős rendszert mutatnak be közelebbről - a kettős csillagrendszerek jellemzője, hogy az egyik haldokló csillag neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul bennük, és az akkréciós korong belső részéből, valamint a neutroncsillagból jelentős röntgensugárzás távozik, miközben a normál csillag anyagát magához vonzza a tömörebb objektum gravitációs vonzása és a gázokat rendkívül magas hőmérsékletre hevíti. A videóban megjelenő bináris rendszerek mindegyike fekete lyukat tartalmaz, amelyek az anyagot kétféleképpen gyűjtik magukhoz: vagy a csillagból egyenesen a fekete lyukba áramlik az anyag, vagy a fekete lyuk a csillagszél által kilökött nagyenergiájú részecskék egy részét kebelezi be. A vizualizáción az objektumok keringése 22 000-szeres gyorsításban látható és a csillagok színe a hőmérsékletüket reprezentálja.

Közülük a legnagyobb akkréciós koronggal a közepén látható GRS 1915 röntgenkettős rendelkezik, a csillag pedig a fekete lyuk körül az ilyen rendszerekben szokatlanul hosszú idő alatt ér körbe: a keringési ideje 33,5 nap. A GRS 1915, amelyet 1992. augusztus 15-én fedeztek fel, egy 14 naptömegű fekete lyukat tartalmaz, és nagyjából 50 másodpercenként bocsátja ki a röntgensugarait, az elektrokardiogram mintázatához hasonló görbét eredményezve, ahogy az a Chandra obszervatórium megfigyeléseiből is kiderült. A GRS 1915+105 ezeknek a kitöréseknek köszönhetően elnyerte a némileg ellentmondó "legfényesebb fekete lyuk" címet, de a kutatók még mindig nem határozták meg pontosan, milyen módon is gyűjti magához a felforrósodó anyagot és a röntgensugárzásának jellemzői is teljesen egyedinek bizonyultak.

(Fotó: ESA, Hubble)

Nyolc csillag közelít meg egy fekete lyukat – melyik éli túl? A NASA szimulációját egy szuperszámítógépen futtatták le, és az első olyan, amelyik Einstein általános relativitáselméletét kombinálja a csillagok sűrűségét valósághűen ábrázoló modellekkel.