A Pentagon és a haditengerészet már régóta fejleszt mágneses gyorsítással működő fegyvert, úgynevezett railgunt, de ezek jellemzően hatalmas hajóágyúk. Az Arcflash Labs azonban ebben a technológiában látja a kézifegyverek jövőjét még akkor is, ha jelenleg elég sok technológiai limitáció húzza vissza a fejlesztést. A vállalatot két mérnök, David Wirth és Jason Murray hozta létre épp abból a célból, hogy kifejlesszék a jövő fegyverét. A cég 2017 óta készít mágneses alapú fegyvereket – így raligunt és coilgunt is – számol be róla a Motherboard.

Kérdés persze, hogy a mágneses úton felgyorsított lövedék miért lenne fejlettebb, miben kínálna többet a hagyományos tűzfegyverekhez képest. Először is a tűzfegyverek esetén létezik egy felső határ, mely arra sebességre és a távolságra vonatkozik, amilyen gyorsan és amilyen messze a puskapor képes egy lövedéket kirepíteni – ráadásul egy ilyen tradicionális eszköz esetén menetközben mind a lövedék sebességét, mind a távolságot nehéz kontrollálni. A coil- (vagy más néven gauss gun) és a railgun esetén azonban nem ez a helyzet: ezeknél az eszközöknél nagyobb tömegű lövedék is mozgásba hozható, a gyorsulás pedig a távolság függvényében szabályozható. Mindez elméletileg lehetővé teszi, hogy egy számítógép segítségével különbséget tegyünk a potenciális célpontok közt, és egy kapcsolással a halálos lövedék immár nem halálosként funkcionálna – kicsit úgy ahogy Judge Dredd állította át a fegyverét a szituációnak megfelelően.

A kétféle technológia közt (gauss gun/coilgun és a railgun közt) azért akadnak masszív különbségek – a railgun esetén jóval kisebb lövedék gyorsítható fel, viszont ennek nincs felső sebességhatára. A gauss gun az előbbi ellentéte: szinte bármekkora tömegű lövedék használható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy csomó elektromágnes lendít mozgásba egy lövedékként funkcionáló fémrudat, amíg az el nem hagyja a csövet. Viszont ebben az esetben az elérhető sebességnek van felső határa, jelenleg a lövedék olyan gyorsan távozik, mint egy erősebb csúzli esetén.

Ennek megfelelően mostani fejlesztés, az akciósan valamivel több mint egymillió forintért rendelhető GR– 1 is inkább egyfajta technológiai demonstráció, mint tényleges fegyver. A fejlesztők szerint azonban ezek a mágneses alapú eszközök egy nap versenyképesek lesznek a hagyományos tűzfegyverekkel, addig azonban a szűk keresztmetszetet a leginkább a kondenzátorok jelentik. Habár a kondenzátorok energiasűrűsége a hatvanas évek óta 5-10 évente megduplázódik, a GR– 1 tömegének több mint felét így is ezek jelentik, és ez lényegében holt súly. Azonban ha minden így halad, akkor 20 éven belül elég fejlett kondenzátorok állnak majd rendelkezésre ahhoz, hogy a technológia felvegye a versenyt a tradicionális lőfegyverekkel.

A GR– 1-et tehát inkább a gyűjtőknek vagy kutatóknak szánják, nem annak, aki valódi fegyvert vásárolna. A másik nehézség a beszerzés esetén a fegyver szabályozatlansága lehet, ami miatt a leginkább az USA-n belül lehet ezt beszerezni. Magyarországon például nem számítana légfegyvernek, hiába jóval lassabb a lövedék egy tényleges tűzfegyverénél. A hazai szabályozás szerint ugyanis 7,5 J csőtorkolati energia vagy azalatt számít valami olyan légfegyvernek, melyhez nem szükséges semmiféle engedély, a GR– 1 esetén viszont ez a szám 85 J.

(Fotó: Arcflash Labs)