Ki vagy mi ásta az árkokat a Marson? - tette fel a kérdést az Utrechti Egyetem kutatója, Lonneke Roelofs, aki munkatársaival együtt kezdett vizsgálatokba a rejtély megfejtése érdekében. A marsi árkok, avagy vízmosások a Mars homokdűnéiben található, hosszú, egyedi formájú bemélyedések, amelyek egymással párhuzamosan futnak, és amelyek kígyózó mintázatot alkotnak gödörszerű formációval a végükön. A furcsa formációkat már több alkalommal lefotózták a marsi keringőegységek, és a kutatók megítélése szerint semmilyen földi képződményre nem hasonlítanak.

Az árkok rejtélye sokáig megoldatlan maradt, de a kutatók most egy laboratóriumi kísérlet eredményeképpen feltárták a folyamatot, ami nagy valószínűséggel a formáció kialakulásához vezetett.

A feltételezések szerint a bemélyedéseket szárazjég hozhatta létre, méghozzá egy sajátos módszerrel.

A marsi tél idején, mikor mínusz 120 Celsius-fokig is süllyedhet a hőmérséklet, a szén-dioxidból szárazjég alakul ki. A szárazjég, azaz szilárd állapotú szén-dioxid a tél végén, a homokdűnék felmelegedése miatt összetöredezik, és akár egy méter hosszú darabok is leszakadhatnak belőle. Egy bizonyos lejtési szög esetén ezek a darabok maguktól elindulnak lefelé a lejtőkön, és “beássák magukat” a talajba, mivel a dűnék alulról melegítik a jeget - ami a “normál” jéggel ellentétben nem vesz fel folyékony halmazállapotot, hanem egyből gázzá alakul -, és a képződő gáz szétrobbantja maga körül a homokot. A beágyazódott, és lefelé vándorló szárazjég tovább szublimál, és további robbanásokat okoz, a folyamat eredményeként pedig létrejönnek a sajátos, kígyózó árkok.

A kutatók a folyamatot a Mars Kamrának nevezett szimulációs berendezésben tesztelték, ahol a marsi körülményekhez hasonló környezeti feltételek között tudják a különféle reakciókat vizsgálni. A szakértők szerint a homokba ágyazódó és mozgó jég egészen olyan benyomást keltett, mint a Dűne filmben a homokférgek. “Nagyon furcsán nézett ki.” - mondta el Roelofs, hozzátéve, hogy a jégdarabok a Marson azért szánkáznak lefelé, mert a dűnék tetején lévő szárazjegek az utolsó darabok, amelyek a tavaszi olvadás idején megmaradnak.

“Más bolygók felszínformáinak kialakulását vizsgáló kutatások egyfajta módját jelentik annak, hogy eltávolodjunk azoktól a keretektől, amelyeket a Föld vizsgálatánál használunk."

- véli a kutató - "Ez lehetővé teszi, hogy kissé más kérdéseket tegyünk fel, ami új felismerésekhez vezethet a saját bolygónkon végbemenő folyamatokkal kapcsolatban.”

(Fotó: NASA/JPL/University of Arizona, Utrecht University)

Titokzatos jelenségek a Marson, amelyek nem azok, aminek első látásra tűnnek Ősi mintázatok a Mars felszínén, amelyek olyan szabályosnak tűnnek, mintha nem a természet műve lenne. Mik ezek valójában?