Az elmúlt napokban Dubajt példátlan özönvízszerű esőzések sújtották – egyetlen nap alatt lehullott az éves csapadékmennyiség. A szélsőséges időjárás széleskörű problémákat okozott: az iskolákat bezárták, a munkahelyek pedig visszatértek a távoli munkavégzéshez, mivel az árvíz elöntötte az utakat, sőt megzavarta a metró- és repülőtéri szolgáltatásokat is – ez utóbbiak esetében a nemzetközi utazások kapcsán is akadtak fennakadások.
A helyzet súlyos volt az Egyesült Arab Emírségekben; Abu-Dzabi is hasonló árvizeket élt át, és tragikus módon egy ember meghalt Ras Al Khaimahban a sebes árvíz miatt. A szomszédos Omán is jelentős veszteségeket szenvedett: ott 19 ember vesztette életét az áradásokban.
Mi okozhatta a rendkívüli helyzetet? Többen a Dubajban már többször is használt mesterséges esőképzési gyakorlatot, a felhőmagvasítást okolják – tegyük hozzá, hogy Dubajban már nem csak a klasszikus felhőmagvasítással, de az elektromosság segítségével történő “esőgenerálással” is kísérleteztek:
Elképzelhető tehát, hogy a félrement mesterséges beavatkozás áll a katasztrofális esőzés hátterében? Több lap, köztük az Interesting Engineering is ennek járt utána.
A klasszikus, bizonyos vegyi anyagot igénylő esőcsinálás, a felhőmagvasítás évtizedek óta létező technológia – először 1946-ban dr. Bernard Vonnegut (a híres író, Kurt Vonnegut bátyja) idézte elő egy laborban ezt a jelenséget: vagyis felhőből esőt és hóesést fakasztott különféle anyagok, például só vagy ezüst-jodid a felhőbe juttatásával. Hasonló rendszert pedig Magyarországon is használunk a jégkárok mérséklésére a Dunántúlon 2018 óta.
Az Egyesült Arab Emírségekben a módszer a száraz régiók vízellátásának kiegészítésére szolgál, és valóban akadnak beszámolók, melyek szerint repülőgépekkel végeztek felhőmagvasítást több mint két nappal az esőzések kezdete előtt.
A közösségi médiában így tehát sokan gyorsan kapcsolatba hozták a szóban forgó eljárást az azt követő árvizekkel. A szakértők szerint azonban a helyzet ennél azért komplexebb. A felhőmagvasítás Dubajban 2002 óta rendszeres gyakorlat, és évente több mint 300 műveletben alkalmazták eddig incidens nélkül – ráadásul Dubaji Meteorológiai Központ tájékoztatása szerint az árvíz napján nem végeztek felhőmagvasítást.
Fontos, hogy a magvasítás csak körülbelül 25%-kal növeli a csapadék mennyiségét, és nem képes esőt generálni tiszta égboltról. Ráadásul az így képzett eső a mostani dubaji felhőszakadás helyétől távol eső régiókra koncentrálódik, vagyis a hatásai lokálisak, és nem teljes mértékben okolhatók a kiterjedt esőzésért.
Ha azonban a felhőmagvasítás önmagában nem, akkor mi okozta a dubaji özönvizet? A szakértők szerint a válasz a várostervezésben rejlik. Dubaj, egy betonból és üvegből emelt sivatagi város, amely nem rendelkezik az ilyen heves esőzések kezeléséhez szükséges infrastruktúrával, például megfelelő csapadékvíz-elvezetéssel. A szakértők szerint tehát az a konzekvencia, hogy a városoknak – különösen a sérülékeny éghajlatúaknak – sürgősen hozzá kell igazítaniuk infrastruktúrájukat a változó éghajlat által okozott szélsőséges időjárási eseményekhez.
