Az úgynevezett alakemlékező műanyagok két állapotban fordulnak elő: a normál állapot és a nyújtott állapot között a váltást molekuláris kölcsönhatások okozzák, és ezt hővel, esetleg fénnyel lehet előidézni. A gond eddig az volt, hogy az alakemlékező műanyagok nem tároltak jelentősebb energiát, így aztán az alakváltozás tekintetében hiába idézték az izomműködést, komolyabb erőhatást nem lehetett velük kifejteni. Épp ezen segítene viszont a Stanford Egyetem által kidolgozott, alakemlékező polimer, amely nem csak képes hőhatásra alakot is váltani, de a két lehetséges állapot közti átmenet komoly energiafelszabadulással is jár. Korábban egyébként már írtunk egy gépi lágy izomként is felhasználható gélről, amely limitációját az okozta, hogy az alakváltás után nem lehetett visszakapcsolni a kiinduló helyzetébe. A Stanford Egyetem találmánya azonban nem csak képes tehát a váltásra, de valódi „izomerővel” is rendelkezik.
A polimer izom működését molekuláris szinten tudjuk megérteni: nyújtott állapotban a polimer láncokban molekulán kívül és belül úgynevezett hidrogénkötések alakulnak ki – ezek által válnak rendezetté a láncok, és így marad meg a nyújtott forma. Melegítés, egész pontosan 70 Celsius-fok hatására viszont a hidrogénkötés megszűnik, és az anyag visszatér az eredeti „összehúzódott” alakjához, és eközben a megszűnt kötésekből energia szabadul fel. Magyarán a nyújtott, nem eredeti formában a polimer energiát tárol hidrogénkötések formájában, majd hő hatására ez az energia felszabadul, és közben az anyag is visszavált az eredeti alakjába: rövidebb lesz.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a két állapot közt a polimer hossza ötszörösen változik, miközben grammonként 17,9 J energia eltárolására képes nyújtott állapotban – ez utóbbi szám pedig a hatszorosa annak, amit eddig hasonló anyaggal sikerült elérni. A kutatók szerint az anyagot így fel lehet használni arra, hogy súlyt emeljen fel mondjuk egy robotba építve, de akár mozgáskorlátozott emberek számára is fejleszthetőek ennek a felhasználásával gyógyászati segédeszközök. A fenti videón pedig megtekinthetjük az egyébként tényleg pofonegyszerű működést: az anyag mesterséges izomként eredési és tapadási pontokkal került „beépítésre” egy fából készült karra. Ha kinyújtották a fakart, akkor kinyúlt az izom is, majd hő hatására felvette az eredeti alakját, és ezzel behajlította a könyököt.
A kutatás jelenleg abba az irányba folyik, hogy sikerüljön felfedezni olyan molekuláris mechanizmusokat, melyeket felhasználva már kisebb hőmérséklettel is kiváltható az automatikus összehúzódás és kinyúlás.
(Kép: Pixabay)