Hogy Jaime Maussant minek titutáljuk – ufológusnak, tényfeltáró újságírónak, kóklernek, holdkórosnak – az hozzáállás kérdése, két dolog biztos vele kapcsolatban: egyrészt ő mutatta be ezeket az érdekes (és az “érdekes” alatt enyhén komikust értünk) megjelenésű tetemeket a mexikói kongresszusban még tavasszal:

Földönkívüli múmiákat mutattak be a mexikói kongresszusban Állítólag a maradványok nem részei a földi evolúciónak, és a DNS-ük közel harmada ismeretlen a számunkra.

Másrészt 2015-ben már bemutatott egy “idegen-maradványt”, amiről később kiderült, hogy egy valójában egy kétéves őslakos gyermek holtteste volt. Akkor a másik ufológus, Maussan korábbi társa, Tony Bragalia egy nyilvános posztban bocsánatot is kért a kétéves őslakos gyermektől, hogy a földi maradványaiból szenzációt csináltak. Maussan ilyen lehetőséggel nem élt.

Na de persze a múmiák nevetséges megjelenése önmagában nem cáfolja, hogy “idegenek” lennének (ami alatt értsünk most egy nem emberi, de fejlett intelligenciát), hiszen Maussan is csak abból tud főzni, ami akad a konyhában – ha pedig tényleg így néztek ki, akkor nincs mit tenni. Ráadásul az egész múmia-ügy elkezdett idővel bonyolultabbá is válni: kiderült például, hogy röntgen és CT-vizsgálatok alapján mégsem manipulálták a mexikói “idegen múmiák” testeit, pedig korábban ezt többen is feltételezték.

Röntgen és CT-vizsgálatok alapján mégsem manipulálták a mexikói "idegen múmiák" testeit Meglepő fordulat a mexikói idegen fosszíliák kapcsán a testek röntgen- és CT-vizsgálatait követően. Azért még mindig marad tér a kételkedésre.

Az akadémikusok és a régészek egyik elmélete ugyanis pont az volt, hogy a maradványok valójában mumifikált emberi testek. Ez a teória nem is állt épp agyaglábakon, tekintve, hogy az említett őslakos gyermek holtteste épp ilyen manipuláción esett át – aminek az etikai vonatkozásai sem épp elhanyagolhatóak egyébként.

Ugyanakkor némi árnyat vetett ezen bejelentés tudományos tekintélyére, hogy ezt a vizsgálatot ugyanaz az orvos vezette le, aki Maussan társa is volt a kutatásban, és vele együtt vett részt a mexikói kongresszusnak szánt, David Lynch filmeket idézően rendkívül szürreális és abszurd meghallgatáson.

A mexikói szappanopera az ügyben pedig folytatódik, hiszen mint arról a Daily Mail cikke beszámolt, nemrég Maussan és csapata DNS-elemzést végzett a maradványokon, és az állításuk szerint a tetemek DNS-ének 30 százaléka ismeretlen fajtól származik. Az igazi újdonság őszhöz képest tehát ez a megjegyzés az általunk beazonosíthatatlan fajról, amely a DNS 30 százalékát adja. (Természetesen felmerül a kérdés, hogy honnan érkezett az ismert 70 százalék, erről azonban nem szól a fáma.)

A tetemek erős csontokkal rendelkeznek, foguk nincs, és akad a testükben titokzatos, ritka fémekből készült “implantátum”. A szénalapú kormeghatározás alapján a Clara és Mauricio becenevű lények 1000 évesek lehetnek.

A szakértők megerősítették, hogy a testek valódiak, azt viszont Maussannal ellentétben nyíltan már nem mondták ki, hogy földönkívüliek lennének. A San Luis Gonzaga Nemzeti Egyetem levele szerint (amit 11 kutató jegyez) emberi beavatkozás nem történt a múmiák esetében, de a szakértők már nem részletezték a maradványok lehetséges eredetét.

Arról már többen is beszéltek, hogy ez az “ismeretlen DNS” önmagában is furán hangzik, hiszen a DNS a földi élet jellemző információhordozó óriásmolekulája, örökítőanyaga – ha úgy tetszik. Azt azonban semmi okunk feltételezni, hogy épp a miénkhez hasonló, azzal kombinálható, de mégis idegen DNS fejlődne ki egy másik bolygón, egy másik csillagrendszerben vagy bárhol a Földön kívül. Ám hogy mi a gond ezzel az egész prezentációval, illetve az azt körülvevő eljárással, azt a legjobban talán az ismert tudós és tudomány-magyarázó Neil deGrasse Tyson foglalja össze:

Tysont a bevallása szerint meghívták Mexikóba ellenőrizni a testeket, ám ő a lehetőséget visszautasította. Miért? Nagyon egyszerű a válasz: mert Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, nem pedig biológus. Szerinte ilyenkor a megfelelő eljárás az lenne, ha a világ minden tájáról verbuválnának elismert szakértőket, nem is keveset – többet, mint hármat – akik hosszan és alaposan tanulmányozhatnák a testeket.

Tyson hozzáteszi azt is, hogy “UFO-múmiákhoz” képest jóval jelentéktelenebb tudományos problémák esetén (akár olyanok esetén is, melyekről a sajtó sem ír, annyira nem érdekelnek senkit) is brutálisan szigorú tudományos módszertan és megközelítés létezik az elméletek tesztelésére a vizsgálatok elvégzésére és egyebekre.

Ha pedig valaki előrángat a szekrényből ilyen testeket, arra ezek az elvárások és követelmények csak fokozottan érvényések – ami talán egyfajta zárótézisét is adhatja az egész cirkusznak. Ha ugyanis elfogadjuk Neil deGrasse Tyson szavait (és semmi okunk, hogy ne tegyük), akkor amíg egy ilyen, valóban komolyan vehető, nemzetközi vizsgálat le nem zárul, a mexikói UFO-múmiák elsősorban mém-alapanyagok, nem pedig az idegen élet szájtátásra késztető bizonyítékai.