A Mikulással is találkoztak az űrhajósok egy igazán emlékezetes Gemini-misszión

2023 / 12 / 24 / Bobák Zsófia
A Mikulással is találkoztak az űrhajósok egy igazán emlékezetes Gemini-misszión
Walter Schirra Jr. és Thomas Stafford a Gemini-6 misszió közben egy kicsit megviccelte az irányítóközpontot.

A NASA Gemini programjának hatodik missziója rendkívül nehezen indult, de végül legalább annyira emlékezetesre sikerült és több elsőséget is magáénak tudhat. A küldetést eredetileg 1965. október 25-én indították volna azzal a céllal, hogy a Gemini találkozhasson a valamivel előbb indított Atlas-Agena űreszközzel és megpróbálja megközelíteni, majd dokkolni több ízben is. A teszttel a NASA a későbbi missziók űrbeli manővereire készült fel, hogy az Apollo-program küldetését be tudják teljesíteni.

A Gemini-6 októberben azonban nem indult el.

Az Atlas-Agena a startot követően hat perccel felrobbant, így a Gemini fellövését is törölték, a programban részt vevő asztronautáknak, Walter M. "Wally" Schirra Jr.-nak és Thomas P. Staffordnak pedig hosszú ideig kellett várnia, mire újra lehetőség nyílt a misszió folytatására.


Wally Schirra és Thomas Stafford a Gemini-6 1965. október 25-ei indítási kísérlete előtt (Kép: NASA)

Az újratervezés során a program menetét megváltoztatták és egy még látványosabb célt tűztek ki: a Gemini-6 az addigra már Föld körüli pályán lévő Gemini-7-tel fog randevúzni és a két kapszula legénysége az űreszközöket egymáshoz igazítva együtt tesz meg több kört a Föld körül. A Gemini-7-et december 4-én gond nélkül útjára indították, a Gemini-6 december 12-én készült a felszállásra. A missziót viszont mintha balszerencse kísérte volna, és Staffordék ez alkalommal sem tudtak elstartolni.

A Gemini-6-ot szállító Titan rakéta a visszaszámolást követően beindította hajtóműveit, majd ezután 1,2 másodperccel hirtelen leállt.

A későbbi vizsgálatok alapján megállapították, hogy a rakétának több hibája is akadt: az elektromos jeleket továbbító egység elmozdulása és egy feleslegesen a hajtóműben hagyott dugó külön-külön is a rakéta leállását eredményezte volna. Az eset nem csak azért kapott nagy figyelmet, mert a Gemini-6-ot ezúttal sem sikerült elindítani, hanem azért is, amit Schirra tett a probléma észlelése után - a parancsnok úgy döntött, hogy a megmagyarázhatatlan leállás ellenére ő és Stafford nem használják a katapultüléseket, amelyek veszélyes helyzetben az űrhajósok életét menthetik. Döntésének oka az volt, hogy semmilyen mozgást nem érzékelt a rakéta részéről, emiatt úgy ítélte meg, hogy az indítóálláson maradt rakétán valójában nagyobb biztonságban vannak, még akkor is, ha valami probléma alakult ki, mint a katapultban.


A Gemini-6 1965. december 12-én, amikor a második indulás is meghiúsult (Kép: NASA)

A katapultüléseket ugyanis korábban még soha senki nem használta, de nagy valószínűséggel a kilövésük esetén az ülésekbe csatolt űrhajósokra akkora gravitációs erők nehezedtek volna, hogy nem ússzák meg sérülések nélkül a "menekülést". A Gemini-6 misszió indítását végül december 15-ére helyezték át.

A harmadik próbálkozás végül sikeresnek bizonyult és a Gemini-6 elhagyta a Földet. A Gemini-7-tel való űrbeli találkozó is a várakozások szerint zajlott le: ez volt az első alkalom, hogy egyszerre négy ember is tartózkodott az űrben, valamint az első eset, hogy két űrhajó, legénységgel a fedélzetén hasonló műveletet hajtott végre. A három és fél közösen megtett Föld körüli kör során, több mint 5 óra alatt főként a Gemini-6 végezte a manőverezést és a két űreszköz egészen közel, általában 100 méterre, valamint néha kevesebb mint egy méterre megközelítette egymást. De az izgalmaknak ezzel még nem szakadt vége, az egyik legfeledhetetlenebb része a küldetésnek csak ezután következett. A misszió még egy szempontból újdonságot tartogatott a résztvevők számára, az űrhajósok ugyanis olyan eseményről tettek jelentést a küldetés második napján, amire senki sem számított. Kivéve persze a Gemini-6 legénységét.


Walter Schirra és Thomas Stafford (Kép: NASA)

Schirra és Stafford december 16-án egy különös látvány megjelenéséről számoltak be az irányító központtal és a Gemini-7-tel való kommunikáció közben: egy űrbeli objektumról, aminek pontos kiléte homályosnak tűnt az űrhajósok leírása alapján.

"Látunk egy objektumot. Úgy néz ki, mint egy műhold, ami északról dél felé halad poláris pályán [...] Nagyon alacsonyan van. Úgy tűnik, hogy hamarosan belép a légkörbe. Jelezni próbál nekünk valamit."

- mondta Schirra, de mielőtt még az irányítóközpontban bárki is aggódni kezdett volna a lehetséges UFO vagy ellenséges űreszköz felbukkanása miatt, a Gemini-6 asztronautái elővették az űrhajóra titokban magukkal vitt hangszereket, egy harmonikát és csengettyűket, majd eljátszották rajtuk a Jingle Bells nevű karácsonyi dalt. A titokzatos műhold ezek szerint csakis a Mikulás lehetett, a tréfát már régen kieszelő űrhajósok pedig úgy vonultak be a történelembe, mint az első asztronauták, akik hangszeren játszottak az űrben.

(Forrás: NASA Fotó: Thomas P. Stafford/National Air and Space Museum)

Az első koncert, amit egyenesen az űrből adtak A Gemini-6 két asztronautája néhány hangszert is felcsempészett a fedélzetre az 1965-ös misszió indulása előtt, a Föld körül keringve pedig előadták minden idők legismertebb karácsonyi dalát, amiről egy felvétel is fennmaradt.


Élettelen szeretők - mik az előnyei és hátrányai, ha szexrobotokra cseréljük az embereket?
Élettelen szeretők - mik az előnyei és hátrányai, ha szexrobotokra cseréljük az embereket?
Disztópia, újfajta szórakozás, a technológia térnyerése vagy egy eszköz, ami sok problémát meg tud oldani - a szexuális célokra szánt emberszerű gépeket nagyon eltérő szemszögekből lehet nézni, de egy biztos: a robotok készülnek és egyre emberibbé válnak. Legújabb sorozatunkban partnerünkkel, Magyarország legnagyobb felnőtt áruházával, a Vágyaim.hu csapatával együtt kutatjuk, merre tart az emberiség a szexualitás egyre digitálisabb ösvényein...
A Voyager 1 már nem kommunikál érthetően, de még ad életjeleket
A Voyager 1 már nem kommunikál érthetően, de még ad életjeleket
A Voyager 1 1977 óta utazik a világűrben és mára olyan messzire jutott a Földtől, hogy az irányítóközponttal való üzenetváltás majdnem két napba telik. Az űreszközzel egy ideje problémák vannak és adatokat már nem tud küldeni, a "szívdobogását" azonban még detektálják a NASA JPL munkatársai.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.