A negyedik, emberrel végrehajtott Gemini-küldetés viszontagságairól már önmagában az is sokat elmond, hogy a hatos számmal jelölt misszió végül csak a Gemini-7 után tudott elstartolni, ugyanis a küldetést kétszer is le kellett állítani. A NASA tervei szerint ez lett volna az első olyan misszió, amikor egy űreszköz megközelít, és kötelékben repül egy másik űreszközzel, azonban a feladatra kiszemelt, ember nélküli Agena a kilövés után megsemmisült, így a Gemini-6 október 25-re tervezett rajtját is le kellett fújni. Az amerikai űrügynökség rövid újratervezés után úgy döntött, hogy még keményebb fába vágják a fejszéjüket, és a Gemini-6 a Gemini-7-et fogja megközelíteni a Föld körüli pályán, amelynek legénysége, Frank Borman és a később az Apollo-13 küldetés parancsnokaként is szolgáló Jim Lovell egy kéthetes Föld körüli útra indultak december elején. Utóbbi küldetés december 4-én gond nélkül el is indult, a Gemini-6-ot viszont még egyszer el kellett halasztani, így végül csak december 15-én kerülhetett sor a kilövésre.

Az előzmények ismeretében szinte meglepő, hogy a kilövés után már minden simán ment, így a Gemini-6 pályára állva gond nélkül megközelítette az ekkora már másfél hete a Föld körül keringő Lovelléket, és a két űrhajó órákon keresztül együtt repült, nem ritkán alig 30 centiméterre egymástól. Bár ma már mindennapos dolog, hogy egy űreszköz automatikusan csatlakozik a Nemzetközi Űrállomáshoz, négy évvel a Holdra szállás előtt ez még hatalmas mérföldkőnek számított: a NASA beszámolója szerint a Johnson Űrközpontban valóságos örömünnep tört ki, a küldetés vezetői pedig elégedetten gyújtottak rá az ünnepléshez bekészített szivarokra.

A Gemini-6 két asztronautája gondoskodott róla, hogy a küldetés ne csak erről maradjon emlékezetes, ugyanis a következő napon, a visszatérés előtt Stafford* egy eléggé különleges rádióüzenettel jelentkezett be Houstonnál. Az üzenet nagyjából a következőképpen hangzott: "Látunk egy objektumot. Úgy néz ki, mint egy műhold, és északról dél felé tart a sarki pályán. Úgy tűnik, hogy hamarosan belép a légkörbe, és mintha valamit jelezni próbálna nekünk". Ezután a rádióban kisvártatva felcsendült az első dal, ami az űrben elhangzott, amit nyugodtan nevezhetünk az első űrkoncertnek is. Mint kiderült, a Gemini-6 asztronautái titokban felcsempésztek magukkal néhány hangszert az űrhajóra, így a houstoni parancsnokság és a másik űrhajó legénysége meghallgathatta, hogyan szól a Jingle Bells az űrből, szájharmonikán és csengettyűkön előadva.

Stafford 2005-ben a Smithsonian Magazinnak elárulta, hogy az ötlet Schirrától származott, és felszállás előtt néhányszor próbáltak is, a földi irányításnak viszont nem szóltak előre a rögtönzött koncertről. Az űrhajósok mindenre gondoltak, így a hangszerekre előzetesen fogselymet és tépőzárat erősítettek, hogy rögzíteni tudják őket a kabinban. A legendássá vált hangszereket később felajánlották a National Air and Space Múzeumnak, így azok ma is megtekinthetők Washingtonban, az Apollo to the Moon kiállításon.

A küldetésben részt vevő asztronauták közül Schirra később az első emberekkel végzett Apollo-misszióval, az Apollo-7-tel is feljutott az űrbe, míg Staffordnak, Lovellnek és Bormannak arra is lehetősége nyílt, hogy elmenjenek a Holdhoz, noha le egyikük sem szállhatott. A Lovell és Borman részvételével zajló Apollo-8 és a Stafford parancsnokságával vezetett Apollo-10 küldetésnek eleve nem volt ilyen célja, míg az Apollo-13 az ismert problémák miatt végül kénytelen volt megszakítani a küldetést. Bár a Gemini-6 asztronautái kicsit megelőlegezték az ünnepet a december 16-i előadásukkal, Lovell és Borman később valóban az űrben ünnepelhették a karácsonyt, hiszen az Apollo-8 éppen december 24-én érte el a Holdat, a történelemben elsőként.

Schirra és Stafford a partizánakciójukkal mondhatni hagyományt teremtettek, hiszen azóta számos asztronauta követte a példájukat. A NASA gyűjtéséből kiderül, hogy a legnépszerűbb gitár és szintetizátor mellett már szaxofon, fuvola és skót duda is szólalt meg a súlytalanságban, Jamazaki Naoko pedig 2010-ben a klasszikus japán hangszeren, a kotón játszott el egy dalt az ISS fedélzetén.

*Bár a videó feliratának tanúsága szerint a rádióban Schirra beszél, a Smithsonian és más források szerint Stafford jelentkezett be Houstonnál a koncert előtt.

(Forrás: NASA, National Air and Space Museum, Wikipedia, Borítókép: NASA)

További cikkek a témában:

A második MIR űrállomás rejtélyes története Tudtad, hogy kettő volt? És hogy az egyik még mindig megvan?

Miért nem jártunk a Holdon közel fél évszázada? Közismert, hogy az Apollo-11 küldetés juttatott először embert a Holdra 1969. július 20-án. Az Apollo missziók közül az utolsó a 17. volt, amelynek keretében 1972. december 11-én az ember sokadszorra is kiléphetett Földünk útitársára – ekkor utoljára körülbelül egy fél évszázadig. A kérdés, hogy miért.

Amikor az asztronauták sztrájkba kezdtek az űrben Az amerikai misszió legénysége nem is repült többé, bár hivatalosan nem ez volt az ok.