A muszlim tudós, aki a középkori robotika atyja volt

2020 / 07 / 31 / Felkai Ádám
A muszlim tudós, aki a középkori robotika atyja volt
Ismail al-Jazari muszlim feltaláló bonyolult szerkezeteit több kultúra múltban felhalmozott tudására építette, de tökéletesítette, tovább is fejlesztette ezeket. A feltaláló mérnöki ismeretei, hidraulikával kapcsolatos tudása, sőt a robotika terén tett előlépései is párját ritkították a korban. Habár több találmánya is inkább gazdagok játékszereként aposztrofálható, az átlagos családból származó tudós több gépet kifejezetten a földműveseknek fejlesztett.

Ismail al-Jazari 1136-ban született a mai Törökország területén Diyarbakırban egy egyszerű mesterember fiaként. A korszak történelmi hátterét a muszlim világon belüli hatalmi harcok és a kívülről érkező keresztes hadjáratok adták. A feltaláló mérnökként szolgálta a régió urait, az Artuqid dinasztiát. Az Artuqid dinasztia ezekben az időkben túljutott a fénykorán: bár egykor Szíriáig nyúlt a hatalmuk, mostanra erősen fenyegette őket a jóval erősebb, szomszédos Zengid-dinasztia. Később pedig a keresztesekkel vívott háborúkban muszlim népi hősként ünnepelt Szaladinnak a leszármazottai.

Al-Jazari több mint száz szerkezetet épített az urainak, ám ellentétben a többi feltalálóval ő gondosan dokumentálta is az általa tervezett gépezeteket.

Munkájának katalógusát 1206-ban Az ötletes mechanikai eszközökről című művében foglalta össze. A könyvben aprólékos diagramok és színes ábrák mutatják, hogy az alkatrészek miként állnak össze végleges szerkezetté (a cikkhez használt képek ebből a könyvből származnak). A kötetből több sérült példány is megmaradt, ezek közül egy Törökországban, a jelenleg múzeumként működő Topkapı palotában tekinthető meg.

Al-Jazari találmányai előző korok és kultúrák tudományos ismereteire épültek – amit ő is szerényen elismer a művében. A források közt említhető a görög, indiai, perzsa, kínai és egyéb területek tudósainak a munkássága. A hetedik századi muszlim hódítás alkalmával a muszlim uralkodók összegyűjtötték a meghódított területeken fellelhető kéziratokat és könyveket, és úgy általában kíváncsisággal viseltettek ezen kultúrák felhalmozott tudásának az irányába. Az írásos műveket több központban is őrizték, ezek egyike volt Bagdadban a Bölcsesség Háza.

Az összegyűjtött ismeretanyag, illetve a muszlim tudósok előrelépései a különböző területeken elhozták az iszlám aranykorát. Ekkoriban a muszlim filozófia, orvoslás, csillagászat és zoológia mellett az gépészet is példátlan magasságokba jutott.

Al-Jazari találmányai tehát részei ennek a folyamatnak, és mint ilyenek nem csak utánozták az egykori mesterek műveit, de azok továbbfejlesztett változataiként is felfoghatóak. A feltaláló legismertebb alkotása egy hatalmas vízi óra (görögül: klepszüdra), amely működési elvében a homokórához hasonló, csak homok helyett (kevésbé meglepő módon) vizet használ az idő mérésére.

Hasonló vízi órák már az ókori Mezopotámiában is léteztek, de al-Jazari nagyon komolyan kihozta a szerkezetből, amit csak lehetett. Az óra alapja egy elefánt, amin a hajtója ül, és egy óriási tornyot is cipel a hátán. Félóránként különböző lények lendültek mozgásba – így jelezték az idő múlását. Az egyes lények más és más kultúrát szimbolizáltak: maga az elefánt Indiára utalt, de akadt például kínai sárkány is.

Mégsem feltétlenül ez a párját ritkító szerkezet al-Jazari történelmi jelentőségű találmánya, hanem az az egyszerű zenedoboz, amelyben négy muzsikus – egy hárfás, egy fuvolás és két dobos – játszott zenét. A doboz attól egyedülálló, hogy be lehetett állítani, hogy a muzsikusok milyen ütemben szólaltassák meg a hangszereiket, ami miatt a tudománytörténészek az első programozható automataként, vagy első programozható robotként szoktak rá hivatkozni. (Több antik műben is akadnak utalások hasonló szerkezetekre, de mivel azokról nagyon keveset tudni, inkább csak legendaként említhetőek.)

Ám akármennyire is ötletesek ezek a gépek, valójában inkább csak a gazdagok játékszerei voltak. Al-Jazari azonban nem feledte egyszerű származását, és találmányaival próbálta megkönnyíteni a közemberek életét is: tervezett a földműveseknek vízátemelő szerkezetet, öntözőrendszert, de akár olyan mindennapos tárgyakat is, mint amilyen például a zár. Az általa fejlesztett vízellátórendszert pedig még Damaszkuszban is használták a mecsetek és a kórházak.

Al-Jazari 1206-ban, abban az évben halt meg, mikor az említett művét bemutatta a szultánnak. Felesleges talán mondani, de a tudós jócskán meghaladta a kortárs európai tudományok állását. Az általa tervezett szelepekhez hasonlót például csak Leonardo da Vinci használt több mint kétszáz évvel később. Leonardót egyébként állítólag lenyűgözték al-Jazari automatái.

(Kép: Wikipedia)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Hogyan fedezték fel a kutatók az isteni részecskét?
Hogyan fedezték fel a kutatók az isteni részecskét?
Egy-egy új részecske detektálása nem könnyű feladat és nem mindig egyértelmű, mit is mutatnak az adatok, amelyek a részecskeütköztetőkben zajló kísérletek során születnek. Mit láttak a kutatók 2012-ben az ábrákon, ami meggyőzte őket arról, hogy a régóta keresett Higgs-bozont találták meg? A CERN fizikusa elmagyarázza.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.