A Nap aktivitásának 11 éves ciklusát már régen megismerték a kutatók: ez alatt a 11 év alatt a csillag mágneses aktivitása erősödik és csökken, ezzel együtt pedig a napkitörések, a flerek, a napviharok száma is megszaporodik (a ciklus csúcsán, azaz maximumán), a ciklus más szakaszában pedig ritkábbá válnak ezek a jelenségek. A mágneses mező “viselkedésének” azonban még mindig sok olyan rejtett oldala van, aminek működésére csak most derül fény.
Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter szondája a Napot egészen közelről figyeli, így a kutatók eddig nem ismert jellemzőit tárhatják fel a csillagnak - a legutóbbi megfigyelések révén például a mágneses mező vándorlásának lehettek szemtanúi a szakértők. A 11 éves ciklus hajtóerejét két “plazmaörvény”, vagyis a plazma déli, és északi körforgása adja, amelyek a mágneses erővonalak mozgását határozzák meg. Ez a mágneses futószalag a Solar Orbiter idén tavasszal készített képeinek tanúsága alapján a déli pólus környékén nagyon gyorsan viszi a mágneses erővonalakat a pólus felé: körülbelül 10-20 méter/másodperc tempót figyeltek meg a kutatók az adatok alapján.
A sebességet a plazma összesűrűsödött egységeinek segítségével tudták meghatározni a szakértők, amelyek körülbelül akkora halmazokat alkotnak, mint a Föld kétszerese. Ezek az egységek a mágneses erővonalakkal együtt vándorolnak, és a pozíciójuk változása messziről is jól észlelhető. A pólushoz közeli mágneses mezők mozgásának nagy sebessége meglepetést okozott a kutatók számára a vizsgálatokban részt vevő Max Planck Intézet leírása szerint, mivel korábbi tanulmányok alapján sokkal lassabb áramlást feltételeztek. A jelenség egyúttal sokat elárul a Nap globális plazmakörforgásáról is.
A kutatók a továbbiakban a Nap még alaposabb feltérképezésén dolgoznak, mivel egyelőre a megfigyelési idő rövidsége miatt nem egyértelmű, hogy hosszú távon hogyan működnek a mágneses folyamatok a csillag felszínén és belsejében.
(Fotó: ESA & NASA / Solar Orbiter / EUI-Team)
