A NASA 2011 óta dolgozik a leendő holdrakéta, a Space Launch System (SLS) fejlesztésén, amelyet részben a szintén 2011 júliusában nyugdíjazott űrsiklók (Space Shuttle) utódjának szántak. A rakéta összetevőiben sokat örökölt az űrsiklók technológiájából, de monumentális formájával a Saturn V rakétát is megidézi, ami a maga korában a világ legerőteljesebb űrhajója volt, és a Holdra juttatta az első űrhajósokat 1969-ben az Apollo-11 misszió keretében. Az SLS feladata hasonló lesz: ezt a rakétát használja a NASA az Artemis-program során az emberes holdi küldetésekben az Orion űrkapszulával együtt, majd később akár aszteroidákhoz, illetve a Marshoz tartó utak során is alkalmazhatják az űreszközt.

Az SLS-nek több konfigurációja is létezik, közülük az első fázisban az úgynevezett Block 1-es felépítést használják, aminek 98 méter magas mérete “döbbenetesen nagy” John Shannon elmondása szerint, aki a Boeing SLS-t fejlesztő programjának programmenedzsere 2015 óta. A Boeing a holdrakéta fejlesztésének fő partnere, a vállalat felel a rakéta több fokozatának és elektronikai rendszerének tervezéséért és kivitelezéséért, jelenleg pedig az Artemis II, III, IV és V küldetéseihez készítik a központi fokozatot. Az SLS Block 1 konfigurációja 5 szegmensből álló szilárd hajtóanyagú hajtóművet használ, míg a Block 2-es változathoz szintén öt szegmensű, de továbbfejlesztett rakétamotort, a BOLE-t (Booster Obsolescence and Life Extension) fogják alkalmazni. A BOLE némileg nagyobb, mint a korábbi hajtóműváltozatok, és ez jelenleg a világ legnagyobb, öt szegmensből álló, szilárd hajtóanyagú rakétamotorja, amit emberes űrutazásokhoz szántak.

A hajtómű teljesítményét a Northrop Grumman vizsgálja, jelenleg még nem repülés közben, csak statikus teszteken: ennek során, néhány nappal ezelőtt a hajtómű 47,5 méter hosszú Demonstration Motor-1 modelljét 2 perc erejéig beindították a cég utah-i teszthelyszínén. A próba közben a felvételek tanúsága szerint a hajtómű felperzselte a környező lejtőket, majd a 2. perc vége felé a fúvóka nagyot robbant, és törmelék szóródott szét a környéken, később pedig a Northrop Grumman meghajtórendszereiért felelős alelnöke közleményben jelentette be, hogy valóban “anomáliát tapasztaltak” a teszt végén.

Azt egyelőre nem részletezték, hogy mi lehetett a hiba oka, de Jim Kalberer szerint az adatok mindenképpen segítenek a jövőbeli fejlesztésekben. A BOLE a Space.com leírása szerint az Artemis IX során repül majd először, de a hajtómű, sőt, az egész SLS jövője kétségessé vált az elmúlt időkben. A Space Launch System első repülése 2022-ben nehézkesen indult el a felkészítés alatt felmerült szelep-, és üzemanyag-problémák miatt, de ez a bonyodalom csak egy volt a nehézségek sorában, amelyek a holdrakéta fejlesztését kísérték. Az SLS-el kapcsolatos legnagyobb gond a rendszer megépítésének költsége, ami mára már rendkívül magasra rúg (az első repülésig körülbelül 24 milliárd dollárt, azaz 8200 milliárd forintot költöttek rá), és a Trump adminisztráció legújabb NASA költségtervezete szerint elképzelhető az is, hogy az Artemis III misszió után végleg elkaszálják az SLS további fejlesztéseit.

(Fotó: Northrop Grumman)