Patinás

A réz tehát, ha elég időt hagyunk neki, reakcióba lép az oxigénnel és egyéb, a levegőben található anyagokkal. Ezután sok-sok oxidációs folyamat eredményeként vékony, kékes-zöld réteg, úgynevezett patina jelenik meg rajta. Ez a réteg egyébként nem csak a szobor színét változtatja meg, de védi is a felületet a további rozsdásodástól.

Az elszíneződés már korán felkeltette a helyiek figyelmét. A Buffalo Evening News 1906-ban például annak szükségességéről ír, hogy újra kellene a szobrot festeni, mivel attól tartottak, hogy a zöldes elszíneződést nem a patina, hanem egy ahhoz hasonló, de erősen káros folyamat okozza. A New York Times egy évvel később, egy cikkben tisztázta a helyzetet, mely szerint a hatóságoknak nem áll szándékában a szobrot megszabadítani a vadiúj zöld színétől, amely olyan remekül áll neki.

Fellah

A Szabadság-szobornak persze nem egy titka van, de az előbb kifejtetten is túlmutat talán, hogy eredetileg egy muszlim nőt ábrázolt volna.

A szobor szerkezetét Alexandre-Gustave Eiffel tervezte, a művészeti részért azonban Frédéric-Auguste Bartholdi volt a felelős.

Bartholdit lenyűgözte az egyiptomi világ, a hatalmas ókori szobrok. A szenvedélyéből pedig megszületett egy terv a Szuezi-csatorna megnyitójára. Elképzelése szerint a szobor a rodoszi kolosszushoz hasonlóan magasodott volna Port Szaídban, a csatorna egyiptomi végében. Az alak egy elfátyolozott nőt ábrázolt volna, egy fellaht, vagyis egy arab parasztasszonyt. A korai tervek szerint a szobor neve az lett volna, hogy „Egyiptom elhozza a fényt Ázsiába”. Aztán idővel ez az asszony változott át hatalmas istennővé.

Iszmáíl pasa, Egyiptom akkori uralkodója azonban túl drágának találta a terveket, különösen akkor, amikor már úgy is elköltöttek egy rakás pénzt a csatorna építésére. Bartholdi nem esett kétségbe, hanem a terveit felhasználta később, Lady Liberty alakjánál.

(Kép: Pixabay)